P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
ségben, mint alkotó polgári erényekben, csodálja Szent Ferencben a legdemokratikusabb társaság al&pítóját, amelyet csak eladdig látott a világ : „Ezen belül nincs uralom. ; Aki mindegyiknek a feje, mindeniknek szolgája, minisztere . . . imígyen a ferencesek eszközt képeztek abban, hogy megerősítsék és terjeszszék Itáliában azt a két dolgot, amely eladdig egyesítve volt, a népszabadságot és az Egyház tekintélyét". Nem mondott keveset! Érdekes azonban, hogy amidőn elismeri a franciskanizmus történelmi jelentőségét, különös módon nem ismeri el vallási jelentését, összehasonlítva, talán tudtán kívül, az olasz liberalizmusnak bizonyos janzenista törekvéseivel. Cikkének végkövetkeztetései tudatlanságot és egyúttal eretnekséget árulnak el, éppen azért élénk tiltakozást váltottak ki a ferencesek soraiból. Bonghi cikke a liberális észjárást tükrözteti vissza a ferencességgel való összehasonlításban mindazzal, ami csak benne rokonszenv, vallási meg nem értés, történelmi értékelés és a természetfelettinek tagadásáról található. A centenárium, mint előre látható volt, meghozta a maga emlékműveit is, egyet-egyet Nápolyban, Asszisziben és a franciaországi Brieuxban. A nápolyit P. Casoriai Lajos gondolta ki és Lista Szaniszló valósította meg. A mű a szívós akaratnak és az áldozatoknak történelme. P. Lajos képzettségét meghaladó magasabb meglátással, de a felebaráti szeretet szellemétől sugalmazva, olyan szobrot gondolt ki, amely nemcsak a Szentet egyedül ábrázolja, hanem amely emlékmű lenne a Szent és az ő szociális műve, a harmadik rend részére. A harmadik rendet három emberben látta megtestesítve : Dantében, Giottóban Kolumbusban, akik az áldó Szent körül tömörülnek. Rögtön közölte elgondolását szobrász barátjával ; azután a tervezet fényképét bemutatta XIII. Leónak, aki azt jóváhagyta sajátkezű aláírásával : Opus laudamus et commendamus. Az emlékműre a pénzt három szürke (bigi) testvér ajtóról-ajtóra járva koldulta össze egész Középolaszországban és Szicíliában. P. Lajos küldötte ki őket, aki az ő Szentjét és a természet, illetve művészet három szerető lángelméjét szerette volna mélió helyen, a világ egyik legszebb pontján, a Posillipon elhelyezni. A fölavatás, amelyet ötezer szegény számára rendezett ebéd előzött meg, október harmadikán, egy paradicsomi délután, az
