P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

(Angyalos Boldogasszony) c. szonettban, amelyet Asszisziben szerkesztett ugyanabban az évben. A történelemnek ez a költője Szent Ferencben nem látta a trubadurt, a szegényt vagy sebhelyeit, hanem a puszta földön haldokló Szent Ferencet szemlélte. A virtusnak és a napsütötte egészségnek költője nem keresi a „szelíd magányban, magas fényben" a nap és termények énekesét, hanem a halál megéneklőjét. Talán azért történt ez, mivel sehol nem látszott előtte Szent Ferenc annyira, mint a borzalomnak abban a testvéri köszöntésében. Talán, mivel abban az üdvözlésben meglátta a paradicsom fényességét, amelyet ő nem tudott elsajátítani. E csodálatos szonettjével Carducci, aki akkor lát jobban, ha kevesebbet okoskodik, úgylátszik önmagát és korát s titokszerűség kockázatára vonszolta és megvizsgálta a saját és a közös alsóbbrendűséget a nagy századaival szemben. Zaneila Jakab és egy kapucinus épitész. Assziszi, amely hogy meghódítsa a parasztos költőt, szelídségbe és fénybe öltözött, esővel és északi széllel fogadta Zaneila Jakabot, amidőn 1871-ben odalátogatott. De a papköltő számára nem fordultak elő esztetikai kedvezések. A ferencesek szeretete az élet megpróbáltatásai között nagyon megvigasztalta és ő maga 1874-ben terciáriussá lett, amely év különben a legnagyobb szomorúságot rejtegette számára anyjának uj gyásza és az egyetemi utasításoktól kapott keserűségek miatt. Aki Zaneila ferences lelkiségét a hideg és akadémikus Ode ad Assisi (Ódák Assziszihez)-ből Ítélné meg, tévedne. Jobban megnyilvánul ez a mindenség titkos életének áthatolásában, „minden teremtmény a szeretet végtelen temploma"-féle érzésben, amelyben az összes szép dolgok a földön és égen nővérekké lesznek ; meglátszik szeretete a szegények, a kivándorlók, a görvélyes csecsemők, a maláriától és pellagrától gyötört parasztok iránt ; jobban érezhető, ha világosan énekel a félénk lelkiismeretek bizonytalanságairól és a kis emberek szertelenségeiről, hogy a vallásnak nem kell félnie a tudománytól, sem a hazaszeretettől, sem uj szociális elméletektől, mert az őszinte jóságnak minden formáját megszenteli és egyedül