P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

mint az állatok guardiánja, aki a Franciaországból a Földközi tengeren át Algirba utazik. Éppúgy tett, csak mérséklettel, Verdaguer Jácint, a harmadikrendi pap, aki katalán nyelvre írta át a Laudes creaturarumot (Naphimnust). Ozanam Assziszije elbűvöli még a pozitivista írókat is. Tudjuk, hogy 1864-ben megihleti Taine-t tizenkét igézetes oldalon, ahol a hármas bazilika hű leírásából kiindulva felidézi a középkort, amely csúcspontját Szent Ferencben, Giottoban és Danteban éri el. Vallja, hogy Szent Ferenc a másik kettőnek sugalmazója, új, misztikus szeretetnek hírnöke, amely képes azoknak a vasembereknek értelmét megolvasztani és őket érzéki csalódásba ejteni ; a XIII. század az élő kereszténység virága, amelyen túl, Taine szerint, csak skolasztikus szárazság, hanyatlás, más kor és szellem felé törtető gyümölcstelen kísérletek vannak. Maga a pozitivista gondolkodó megcsodálja az első alázatos testvéreket, akik életüket a legszükségesebbre korlátozva, magasztossá tudták azt tenni, de éppúgy méltatlankodik, mint valami modortalanságon a búcsú festményén, amelyet harminc évvel előbb festett meg Overbeck a Porciunkulában. „Semmi sincs visszatetszőbb az igazi ájtatosság után, mint a koholt buzgóság". És megvetéssel von vállat előtte. Pedig Overbeck őszinte volt. 1813-ban tért meg, mint Görres tanítványa és barátja. Úgyszintén barátjai voltak a Schlegelek, Brentano, mind ő, mind a többi festők is, akik között említhető Steinle, Vogel, Schnorr, Veit. Valamennyien nagy csodálói voltak a kezdetleges itáliai és flamand festőknek és eljöttek Olaszországba, Rómában megállapodtak, éppen Szent Izidor kolostorában, ahonnét 1810-ben a feloszlatás következtében a derék Írországi szerzeteseket kikergették. Ez a derűs, ferences környezet a nagy klasszikus és pápai Rómában a fiatal művészeknek miszticizmusát ápolta, akiket a szinte szerzetesi élet, hosszú hajuk és a szemlélődésre késztető levegő miatt — nem minden gúny nélkül — nazarénusoknak hívtak, lábbelijük miatt pedig scarponiknak (bocskorosok) neveztek.. Overbeck volt ennek az új kis gyülekezetnek a feje, aki mesterét B. Angelicoban tisztelte és modellek nélkül festett; és mivel a rinascimento klasszicizmusa iránti ellenkezés benne, mint Manzoniban is, tisztán vallási indítékokra támaszkodott.