P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

azért haláláig hűségesen kitartott a preraffaelizmus mellett, amelyet ellenben Rosetti angol iskolájában, mely eretnek és esztetikus miszticizmusban szenvedett, maguk az alapítók is hamarosan elhagytak. Ez a régiek iránti csodálat Overbecket és Steinlet olyan stílushoz vezette el, amely bántotta őszinteségüket, amint az elfogult racionalisták rávették Tainet arra, hogy a ferences XIII. században inkább egy művelődés végét lássák, mint a keresztény eszmény új fejlődéseit. Szerencsére ilyen iskolai válaszfalak nem terpeszkedtek Assziszi és egy másik művész között, aki akkor látogatott el oda, amidőn Overbeck meghalt, 1869-ben. Ez a művész Liszt. A magyar zenészt az umbriai vidék és a Fioretti megtanították közvetlenségre, amely létrehozza az olyan remekművet, mint amilyen a madaraknak szóló prédikáció volt, amelynek bámulatos kivitelét adta a Suonata fran. eescanaban a szárnyasok trillázásával, csiripelésével, füttyével a Szent körül. Az ő megnyerő, halk hangja, amelyet valami szerencsés trilla szakít meg, majd a helyeslő kórus, a búcsúáldás és a távozó madarak felrebbenése teszik remekművé Liszt e munkáját. A tiszta, szárnycsattogó, ugrándozó hangok a madarakat interpretálják ; az édes és ünnepélyesek pedig a Szentet. A Fioretti legzeneibb részletének legnagyobb magyarázója Liszt. A romantikusok figyelme nem terjedt ki Szent Klárára, kivéve Mancinellit, aki elsőnek foglalkozott ifjúságának legdramatikusabb részletével, a Porciunkulánál letett fogadalmakkal, a szökés éjjelével. A szőke leány, aki még brokátban van öltözve, de már a Szent lábainál térdel és kész a felajánlásra, összpontosítja a kép legvonzóbb hatását. A késői romanticizmus, amely az elsőnél siralmasabb jellegű, megjeleníti Szent Ferenc halálát, temetését. Ilyenek : Delaroche, Benliure, Benouville, Vörtz, amig Ingres és a spanyol Cebrion Mezquita a szentet bűnbánónak festik a XVII. század szellemében. Ama művészek között, akik a tulhatalmas materializmusnak ebben a korszakában megérezték a szentferenci halál költőiességét, nem minden csodálkozás nélkül leljük ott Giosirè Carducci-t. 1869 és 1871 közötti értekezésében, amelynek a címe Svolgimento della letteratura nazionale, (A nemzeti