P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
részben sikerül is neki —, hogy elkereszténytelenítse a tömegeket a liberális kormányok révén, akik éppen a szabadság nevében oszlatják fel a zárdákat és tiltják meg az iskolákban a vallásos tanítást. Bármily élesen antiklerikális is, bármennyire is tagadja a természetfölöttit és — mondhatjuk — minden olyan tapasztalást, amely az érzékeket felülmúlja, a XIX. század rokonszenvet tanúsít Szent Ferenc iránt. Kevés kivétel is van : jellemző és tanulságos Giobertié, aki megcsodálta Szent Ferencet és Szent Domonkost, mint a művelődés helyreállítóit Primato és Protologia c. műveiben. Miután ugyanis megdicsérte Manzonit Cristoforo atya alakjáért, nemtelen ítéletet hoz, amelyet jól meg kell jegyeznünk, hogy rámutassunk a szerencsétlen papnak érthetetlenségére. Gioberti azt írja a Libertà Cattolicaban, hogy Szent Ferenc „csinált mithosz Krisztus életének mására, amely kifejezi mind a költészetet, mind a középkor tudatlanságát, durvaságát és babonaságát. — Nem más mint paródia. A protestánsok rámutattak gyerekességére, (Vergerio, Bayle) de nem ismerték szép és költőies oldalát (Leo). — Népies mithosz csupán. A kereszténység durva és demokratikus megújításának egy fajtája ; a ferencesek a katolicizmus demokráciáját képezték (Bonald)". A XIX. század íróinak többsége azonban nem így ítéli Szent Ferencet. Gyakran félreérti, megmásítja, elferdíti és szembehelyezve a katolikus. Egyházzal, megteszi a reformáció vagy a szociálizmus előfutárának, de nem gúnyolja ki, nem veti meg, amint azt „a lángelmék százada" tette. Majdnem sohasem látja benne a szentet, de mégis tanulmányozza és csodálja az embert; nem követi őt, de bűvkörében áll. Ez a század, amelyet „butának" minősítettek, de amely helytelen gondolkodása ellenére is a történelem és a tudományok, a polgári és politikai szabadságért és a proletár rétegek felemeléséért való küzdelemnek százada, minden más szentnél jobban szerette Assziszi Szent Ferencet. Ezt ugyan saját elgondolása szerint tette, akár mint a természet költőjét, akár mint a munka méltóságának követelőjét, akár annak az emberi testvériségnek úttörőjét látta benne, amelyet maga ez a század is a kereszténységen kívül kçresett, amely pedig egyedül a kereszténységben válik valóra.