P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

A romantikus mozgalom, amennyiben a kultúrára és irodalomra vonatkozik, ha általában a középkort eszményiesítette is, mégis részben rokonszenvvel tanulmányozta Szent Ferencet és megbámulta mint Isten komédiását, dalosát. A liberális hazaîias mozgalom, habár minden szerzetes ellenszenves volt neki, ha mégis tett valami kivételt, úgy ez a ferencesek iránt történt, akiket nem gyanúsíthattak politikai cselszövésekkel, nem volt befolyásuk a kormányokra, nem volt sok birtokuk, sem kollégiumaik, sem iskoláik. Ezért érthető, hogy Cavour gyóntatójául P. Poirinoi Jakabot választotta, hogy Giordaninak (t 1848, író) P. Rignanoi Antal volt bizalmasa, hogy Settembrini és Imbriani (mindkettő az egységes Olaszország harcosai) nyilvánosan védelmezték P. Casoriai Lajost és hogy Carducci (költő, t 1907) megtapsolta P. Montefeltroi Ágostont. A radikálisok demokratikus mozgalma, amennyiben hegelián és szabadkőműves eredetű volt, nem tagadhatta az emberiségnek és az összetartásnak azt a nagy leckéjét, amely az embereknek abból a közösségéből származik, ahol természetfölötti erények alapján megvalósították a gazdasági egyenlőség álmát. Azért is a legegyházellenesebb években és városokban is a nép elment a ferencesek templomaiba és igen sokan elhatározták, hogy újra a szentségekhez járulnak, mivel magukhoz közelállóknak hitték a franciskánusokat, akik szemlélődve, evangéliumi módon éltek. Tapasztalati igazság, hogy annál inkább tisztelték őket, mennél jobban kivetkőztek még abból a kevésből is, amelyet az önkéntes szegénység engedélyezett nekik. Végre a gyarmatosítási áramlat, amely ebben a században jellemzi a nagyhatalmak politikáját, a franciskánusokban a műveltség egészen érdektelen terjesztőit találta meg. Erre a feladatra ők már hatszáz évi misszionárius élettel elő voltak készítve és alkalmasaknak mutatkoztak minden éghajlat és minden szenvedés elviselésére. Következéskép elmondhatjuk, hogy a XIX. század minden változásában és minden tekintetben rokonszenvvel nézett Szent Ferencre: Ez a tény a század első felében romantikus — esztetikus jellegű, a második felében szociális vonatkozású, az utolsó évtizedben pedig a történelmi tudományok komolyságában és szerzetesi élet hangsúlyozásában mutatkozik meg. Ha e század egy és más okból a ferencességgel szembehelyez-