P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

vendum" ; a levéltár maradékai egy festékárusítóhoz jutottak. A felszereléseket, az ágyneműeket, a szobákat és műhelyek ajtait, a zárda falait ki tudták javítani, „amin ma már hál' Istennek mindez ki van javítva, de azok a kéziratok; emlékek nem javíthatók ki". Az Aracoeli sorsa 1799-ben megvilágítja nagyban mindazt, ami a többi zárdákkal is történt, amelyek a „felszabadítók" útjába estek. Az assziszi Sacro Convento és a bazilika még mindig magukon hordják ennek nyomát. Különösen a könyvtárak és levéltárak tönkretétele, amely megtörtént anélkül, hogy csak egy hang is felemelkedett volna védelmükre. Ez a XVIII. század történelemellenességének háborús megnyilatkozása, amely a mult hídjait felégetve múlik ki. A forradalomnak „új történelmet" kellett kezdenie. Ebben a rabló dühben, akik még kevesebbet szenvedtek, éppen a ferencesek voltak. Mert az igazi ferencesben az örömnek valami ösztönös érzése az, amidőn a körülmények megfosztják mindattól az üledéktől, amelyet a munka és az idő halmozott fel szegénysége körül. A tizennyolcadik század és a ferencesség. A Bollandisták tanulmányait kivéve, a XVIII. század az a kor, amely kevésbbé értette meg és kevésbbé szerette Szent Ferencet. A racionalizmusból, amely tagadja a bebizonyíthatatlan igazságokat, amelyek pedig a legmélyebbek, Bayle gúnyolódó trágárságaiból, Rousseau természetelviségéből és erkölcstanából, a XVIII. század felfogásából és életéből, amelyek magasztalják az észt és a természetet, kiindulva az ember elesésével és a megváltással összeegyeztethetetlen elvekből, nem keletkezhetett Assziszi eszménye iránti rokonszenv, irodalom, amely őt szeretettel tanulmányozza és kidolgozza vagy művészet, amely őt megjelenítse. Aki akarja, ferences ihletet merít a rokokó fodros csinosságából is; de egybevéve a XVIII. század nagy művészei távol vannak Szent Ferenctől, mint amilyen messze vannak Árkádia erdei Carceritől és Alvernától, mint Pál és Virginia a Fiorettitől. A franciskanizmus azonban ebben a században is adott művész embereket: festőket, mint amilyen Sacchi József, Cignaroli Félix, Folignoi Humilis, Sambucai Félix; építészeket,