P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

gok legalább huszonnégy védőszenthez, nagy és kis önmegta­gadások a kínzóövtől, az imában való legkellemetlenebb tartá­sig és a porro unum necessarium-ért : hogy elérje és megtartsa az Istennel való egyesülést. De amennyire a feltételek szerint, vagyis önmaga iránt engesztelhetetlen szigorúságot használ, amelyet a kibúvás le­hetősége nélkül előre lát és elrendel a nap minden legkisebb ténykedésére, éppúgy a mások számára írt vezérkönyvekben olyan összefoglalt vonásokat használ, amelyek nem kényszerí­tenek és nem akadékoskodnak. Az egyéni erőkhöz arányos mértéket tekinti, amely egyszerűségben vezeti a lelket Istenhez és habár merészség is előfordul, de mindig távol áll minden szertelenségtől. Szent Lénárd, mint a lélek mestere, meglepe­tést tartogat annak részére, aki őt csak mint szónokot ismeri, mert, amíg szónoklataiban Savonarola és Segneri között áll, addig „egy Istent félő szorgoskodó" részére írt vezérkönyvében vagy a Fara Sabinai remeteség ferencesnőinek, valamint Bri­ganti Colon na Ilonához adott, Acquaviva Strozzi Izabellához irányzott és más ismerős és gyónókhoz írt leveleiben Sza­lézi Szent Ferenc jellegét viseli magán. A nép benne nemcsak az istenien szóló misszionáriust látta, hanem azt is, aki sza­vainak megfelelően élt, a szabályként alkalmazott penitenciák­hoz hozzácsatolva a legkellemetlenebb utazásokat. Mezítláb járt olyan vidékeken, amerre farkasok és medvék voltak vagy lomha csónakokon ment az Arnón, a Pón, a Tiberisen. Há­rom-négyszeri naponkénti beszéd fáradalma közepette, „egy dardb kenyérrel gyomrában" és egy kis vízzel elégedett meg, azután gyóntatás egész a késő éjszakáig, majd annak folyta­tása a kakasszótól kezdve következett. Az önkéntes penitencia megelőzte és kísérte minden misz­szióját, mintegy magára vette és levezekelte azoknak bűneit, akiket meghallgatott, hogy így megkönnyítse számukra a meg­térést vagy megszentelődést. Ebben őt az az emberfeletti sze­retet hevítette a lelkek iránt, amely a szentekben minden földi szenvedélyt pótol. Nem müveit csodákat, mégis a nép mint csodatevőhöz sereglett, mert csoda volt az ő erényessége, ha­nyatló teste ellenére, az ő élénk és fiatalos szavának heve és ereje.

Next

/
Thumbnails
Contents