P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

Szent Lénárd működése az itáliai milliók lelkére, gazdagokéra éppúgy, mint szegényekére, uralkodókéra, állami emberekére, fegyveresekére éppúgy, mint jelentőségtelen munkásokéra, nem vonult el nyom nélkül. Művét folytatták más ferencesek, mint B. Cori Tamás, Cortei Szent Teofil és Gaichei B. Lipót, akik a XVIII. század bűnbánathirdetői voltak. Velük együtt megakadályozta Itáliában a szabadkőművesség terjedését és gátat vetett neki a hit ellenszerének ébresztésével, nehogy az itáliai népesség a francia forradalom véres őrületének áldozata legyen. Hitszónokok és értekezők. Szent Lénárd, habár Segnerit utánozta, nem távolodott el a ferences hagyományú, erkölcsi jellegű és népies szónoklattól. A legtöbb kortársa ugyanezen az úton haladt. Mások pedig vagy nagyobb tudományosságuk miatt, avagy, mivel az volt a hivatásuk, hogy úri közönségnek beszéljenek, egyházi, francia módra gyász-, hitvédelmi beszédeket mondtak és ez a XIV. Lajos korabeli egyházi nagy szónokok varázserejét jelenítette meg egész latin Európában. Irodalmi stílus jellemzi még tudományos elmésségében is az apostoli palota hitszónokainak beszédeit. Ezt mondhatjuk tiszteletreméltó Barberini Bonaventuráról és a tudós Reggioi Franceschi Michelangeloról, vagy mint az udvari szónokokról, Nápolyi Giacchi Bernát atyáról, Viconak és Gravinának barátjáról, a klasszikusok nagy barátjáról, aki annyira élénk és színes, hogy a dicsőítő beszédet úgy fontolja meg, mint „a prózai költemény egy fajtáját". Az ő csoportjukba tartozik P. Madridi József, Ubriquei Félix, Madridi Didák, Burgosi Pál Fidél, egymásután II. Károly, V. Fülöp, VI. Ferdinánd szónokai, akik gyászbeszédeikben Spanyolország nagyjairól emlékeznek meg, az udvar szerencséjét vagy szerencsétlenségét ünneplik, míg más ferencesek a hadseregben tábori lelkészekként gyakorolják apostolságukat és szónoklataikban, a nyilvánosságra szánt tónust használják. A legismertebb spanyol katonalelkésznek, B. Saragozzai Liarte y Pardo Lambertnek kedvenc beszédtárgya volt a Szűzanya, különösen a Szeplőtelen iránti tisztelet, mintha a Szűzanya odavetítésével