P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

HOGYAN SZERETTE SZENT FERENC AZ ISTENT? Bárki számára könnyen érthető Szent Ferencnek a teremtmények iránt való szeretete, de hogy megérthessük nagyságának, szóerejének és cselekvőképességének titkát, szükséges mélyebbre hatnunk : meg kell értenünk Szent Ferenc istenszeretetét. Mivel Isten isteni tetszésének tárgyává avatta ezt a kicsiny embert, tiszteletlenség volna részünkről, ha azt kutatnánk, hogy miért kegyelte őt ennyire. Mégis az isteni szeretet titkáról részben számot adhatunk, ha meggondoljuk azt a közvetlen és állandó érintkezést, azt az egyszerű és mélységes alázatosságot, valamint a "lovagi gyengédséget, amellyel Szent Ferenc viszontszerette Istent. Gondoljunk arra, hogyan kezdődött ez az isteni barátság. Asszisziben történt egy csillagos éjszakán ! A meredek és szűk utcákon éneklő ifjú csapat haladt. Megszokott dalok hangzanak — az éjjelizenék szokott költőisége megihlet. Homerosnál is régibb dolgok ezek. Felhatnak a csillagokig. Az emberek szűk, fekete házain mint gyémántfolyó ömlik el az ifjak énekének összhangja, mely szerelemért eseng. A csillagok válaszolnak, de csak egy van, egy tisztaszívü, aki meg is érti azokat. S míg a többiek folytatják az éneket, ő az út közepén megáll, belemerül abba a mélységes hangba, amely titkos honvágyát élesztgeti. Kinek ne lettek volna ifjúságában ilyen elragadtatásai ? Más ember talán megrökönyödött volna a Végtelen eme fölvillanásánál, aztán leeresztett vállakkal elsietett volna, hogy a titkosan elzárt ablakok mögül kacsintgató szemekből szerelmet kolduljon magának. Ferenc nem így' Megáll, hallgatódzik, révetegen kérdezi önmagától : „De ugyan mi ez?" — A mindenség felel neki : „Isten". Ettől a pillanattól kezdve föltétlen bizonyossággal, villám-