P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
1749 július 13-án megkezdett misszióban, amely a jubileumi év előkészítésére szolgált. A Piazza Navona határtalan templommá változott. A szökőkutat eltávolították, hogy megakadályozzák a zajt; az utcák torkolatát eltorlaszolták a csapatok kordonjaival, hogy a szekereket eltávolítsák; a Szent Ágnestemplom lépcsőzeténél oltárt állítottak fel, ahonnét a prédikáció végén áldást adtak ; mennyezetet emeltek XIV. Benedeknek is, aki udvarával vett részt azon. A megszámlálhatatlan tömegnek, amely nem törődve a kánikulával, megtöltötte teljesen a teret, a balkonokat körülkerítette, ott ült, guggolt az erkélyeken és tetőzeteken, az első délutáni óráktól. A nagy misszionárius oly eréllyel beszélt, hogy nem látszott meg rajta a hetven év. Amikor pedig taglejtései kíséretében felemelte hangját, amikor nyilvánosan megfenyítette önmagát, hogy hallgatóiból a bánatot kicsalja, mindnyájan sírtak. A jubileumi év, amelyet ilyen buzgóság készített elő, olyan szertartással végződött, amely Szent Lénárd leghőbb vágyainak megkoronázását jelentette : felállították a keresztútat a Colosseumban. Kieszközölte XIV. Benedektől, hogy a vértanuk vérétől megszentelt helyből, a bűn hírhedt tanyájából, ahova a százados elhagyatottság juttatta, az imádság helye váljék, felajánlva a vértanuk Királyának és Királynőjének a keresztúti ájtatosságot. 1750 december 27-én a szerzetesek és Jézus és Máriát szeretők (a Lénárd-féle új kongregáció) körmenetre indult el nagy kereszttel, a palatinushegyi Szent Bonaventura templomból és a Colosseumhoz ment, ahol Szent Lénárd beszélt az Úr kínszenvedéséről, buzdítva ennek az ájtatosságnak a végzésére ; utána pedig a helyettes kormányzó nagy pompával megáldotta a kereszteket és az egész nép elvégezte a keresztútat. Ez az ünnepélyes ténykedés, amelyet a Szent annyira óhajtott, úgy látszott, missziós tevékenységének bezárása volt, mivel már annyira öreg és beteges volt, hogy XIV. Benedek megtiltotta neki, hogy Rómát elhagyja. De mégis Lucca és egyéb városok addig zaklatták, mígnem vállalkozott meghívásuk teljesítésére. így lábbelivel és hintóban — ez a szegénység rovására tett két legújabb és fájdalmas engedménye — indult a lelkek vadászására. Ez az útja diadal és fáradalom volt. Firenzében, ahol húsz évig apostolkodott, a római kapun kívül