P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

annyi nép ment eléje, hogy nem tudott átmenni. A következő napokban hordozószéken kellett egyik helyről, a másikra vinni. Még a kolostorban sem hagytak neki békét, mivel folytonosan odatódult a nép. Egyesek azért, hogy meggyónjanak; mások tanácsot kértek tőle, majd meg áldásának elnyeréséért, némelyik pedig, hogy a gyógyulás reményében érinthesse kezét vagy ruháját. Befejezve missziós körútját, Folignoban ájulían esett össze, ahol, bár haldokolva, szentmisét akart mondani, mert, amint mondta: egy szentmise többet ér a világ minden kincsénél. Ez volt az utolsó. Pár nap múlva Rómában meghalt, a palatinushegyi Szent Bonaventura-kolostorban. Társadalmi apostolkodása. Szent Lénárd nemcsak a parasztok és iparosok tömegét vonzotta magához, hanem az arisztokráciát és papságot is. Meghívásra pár év leforgása alatt, többször is tartott lelkigyakorlatokat a római nemességnek Rospigliosi Pallavicini herceg házában, felhasználva azt a nagyböjti időt, amelyben nem prédikált és rendszerint nem tartott missziót. Elvállalta a patriciusnők lelki vezetését, mint például Acquaviva St/ozzi Izabella és Briganti Colonna Ilona hercegnőkét, továbbá Sobieski Stuart Mária Klementinét, aki III. János lengyel király unokája volt, Bajorországi Beatrice Violante, Guastallai Eleonora Anna Mária Lujza, III. Cosimo leánya és János Vilmos pfalzi választófejede em özvegye, medici fejedelemnők szintén őt kérték lelkivezetőjükül; János Vilmos volt az ő „ö Fensége", aki testvérében, János Gasztonban, családjának magvaszakadtát látta és aki kedves figyelmességet tanúsított a Szent iránt. Ő küldött neki „egy ébresztő órát", nehogy tovább aludjék annál az igazán rövid alvási időnél, amely pedig a legkevesebb volt. Szent Lénárd e fejedelemnők vezetése közben a társadalmi igazságosság és szeretet művét gyakorolta; elhallgatás nélkül megkorholta őket a fejedelmi fényűzésért és költségeskedésért, holott még adósságaikat kellett volna törleszteniök és rávette őket, hogy adják el vagy tegyék zálogba be ékszereiket, hogy ne kelljen hitelezőiknek tovább várni. Nemesek és prelátusok tanítványai voltak, akik azután élőszavából vagy leveleiből meg-