P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

Porto Mauriziói Szent Lénárd. A palatinushegyi Szent Bonaventura zárdából 1697-ben egyik nap a római Jézusról nevezett téren két ferences haladt, akik magukra vonták egy liguri ifjúnak figyelmét. Ez a fiatalember a római kollégium tanulója volt előbb és most azon ponton volt, hogy megkezdi orvosi tanulmányait. Ahogy azonban meglátta a szerzetesek habitusának szegénységét és viselkedésük ártatlan nemességét, meglepődött és követte őket a kolostorig. Bement a templomukba, mialatt a szerzetesek a completóriumot (befejező papi ima) énekelték, s ő ellenállhatatlan hivatást érzett. Casanova Domonkos derék és becsületes hajóskapitánynak a fia így lett Porto Mauriziói Lénárd testvérré. Fogadalmas szerzetességének első évei homályba vesznek. A ponticellii szigorú ujoncév után Liguriába küldték, hogy kigyógyuljon az őt fenyegető tüdővészből. 1704-től 1709-ig a genovai tartományra korlátozta az igehirdetést innét Firenzébe helyezték át a Monte alle Croci zárdába. Itt már nevezetessé kezdett válni életének erényessége és lekötelező beszédmodora révén. Missziókat tartva a városban és a szomszédos vidéken, több mint husz éven keresztül Toscana apostolává lett. A nép szerette, a püspökök követelték, a nagyhercegi ház tisztelte és kikérte tanácsát. 1730-ban, ekkor 54 éves volt, működésköre kibővült oly módon, hogy másik husz éven keresztül nemcsak Toscananak, hanem Itáliának volt apostola. Rómába Barberini Ferenc bíboros hívta meg azzal az ürüggyel, hogy missziót tartson Velletriben, valójában pedig azért, hogy a ritiriket a sok ellenségtől megvédje. Szent Lénárd missziót tartott a Szent Károly (al Corso) templomban, ahová rendkívüli sokaság gyűlt össze. Maga XII. Kelemen sírt örömében. Ettől az őt felfedező évtől kezdve a nagy misszionárius a püspökök meghívására, követelésére, a kormányzók kívánságára vidékről vidékre ment. Az egyes tartományok egyházi és világi elöljárói nem egyszer a pápától vagy a rend generálisától követelték, hogy a nagy szónok jöjjön közéjük és ezért gyakran megesett, hogy a Szent két parancsot is kapott, egyiket a kúriától, másikat az Aracoeliből (generálistól), és nem tudta, hová menjen. Példás engedelmességében azonban magától soha nem választotta missziójának helyét, hanem engedte, hogy az Isten vezesse az elöljárók