P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

akaratán keresztül. Két vagy három társával együtt, mezítláb, gyalog, utazó botjára támaszkodva bejárta egész Középitáliát, majdnem az egész északit, a délit pedig Nápolyig, és bárhol megállapodott ugyanazt a „félelmetes néptolongást" idézte fel. Az első prédikációk után a templom kicsinek bizonyult a nagy tömeg számára, azért a köztéren kellett beszélnie, a tér is megtelt egészen a tetőzetekig. Majd a gyóntatószékeket ostromolták meg és mint misszionárius a fáradság érzete nélkül óráról-órára, nappal és éjjel gyóntatott a harcos kitartásával, aki nem hagyja el előbb a tábort, mint csak a biztos győzelemkor, és még a győzelem után is üldözi az ellenséget. „Karddal kezemben állok a pokol ellen . . . Kész vagyok harcolni a pokol ellen, amíg bírom lélekzettel", mondta. XIV. Benedek a paradicsom nagy vadászának hívta. Politikai jellegű volt korzikai működése. A pápa azért küldötte oda, hogy békét létesítsen Genova és a lázadó sziget között. Genovában már 1743-ban prédikált és annyi népet vonzott magához, hogy még a terek sem voltak elegendők, azért a Bisagno völgyében kellett prédikálnia. Egy évvel később következett a korzikai misszió, amelynek hőskölteményszerű jellege volt. A szép és kezdetleges szigeten, ahol a vadság kegyetlenséggé, a függetlenség szelleme fejetlenséggé, a versengés bűntetté fajult, ahol a bosszúállás kötelesség volt és az igazságosság egyéni jog, Szent Lénárd pártoskodó gyűlölséget, rablásokat, embergyilkosságokat és a köztársaság ellen (Genova) lázongást talált. A köztársaság a franciák segítségével elfojtotta a korzikai királyságot, amelyet tíz évvel előbb Neuhof Tivadar kiáltott ki, de nem tudta meghódítani a kedélyeket és csak a viszálykodások erélyével tudott kormányozni. A Szent beszélt a templomokban, a köztereken, a tengerpartokon, a hegyek csúcsain. Állig felfegyverzett rablók és engesztelhetetlen ellenfelek sereglettek Szent Lénárd prédikációira: majd pedig őt hallgatva annyira meghatódtak, hogy a puskákat és a pisztolyokat a levegőbe sütötték el és egymást átölelték. A legnehezebb dolog őszinte és tartós megbocsátást elérni: „Oh, mennyit kel izzadni, hogy megszűnjenek az ellenségeskedések úgy, hogy a lelkek megbéküljenek ! Roggyant testtel térünk vissza este; de minden sikerül".