P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

mint erős". A ferencesség idillikus vére folyt ebben a konventuálisban, akinek hasznára vált volna Illés testvér tehetsége, hogy a legfőbb kulcsokkal kormányozhasson olyan században, mint amilyen ez volt olyan súlyos ténnyel szemben, mint amilyen a kormányok szabadjára engedett üldözése volt a jezsuitákkal szemben. Lőrinc testvér akarta, hogy a pápaság magaslatán is így hívják legbensőbb emberei — a politikai bonyodalmak között alapjában félékeny, szeretetreméltó, vidám maradt. A parancsolásnak arra a helyére, amely mindenki fölött áll, az együttérzés és beleegyezés szükségletét vitte, amely pedig a kormányember veszedelme. Ezt észrevették a követek és a legmeghittebb —"akinek a jó Kelemen ezt mondta: „Te vagy az én barátom, vigasztalóm és támaszom" — Bernis bíboros, aki a diplomácia ellenére is, nem tehette, hogy jót ne akarjon neki, így bizalmaskodott Choiseul hercegnek:

1) „Nem érünk el eredményt másképpen a pápával szemben, hacsak észrevétlenül be nem hálózzuk. Szelíd és engedékeny jelleménél fogva Ígéreteket tesz, amelyeknek súlyát abban a pillanatban nem látja be. Úgy látom, hogy őt lassanként kell vezetnünk. Ne sajnáljuk a kedveskedéseket. Vele szemben a fenyegetések művészetét kell használnunk". Ilyen és egyéb fondorlatok hálójába keveredve, aláírta a Dominus ac Redemptor kezdetű brévét, amely feloszlatja Jézus társaságát a nélkül, hogy elitélte vagy kárhoztatta volna, azzal nyugtatva meg magát, hogy a béke művét szolgálja a Szentszék és a hatalmak között. Ezt az annyiszor meghányt-vetett pápát jobban megértjük, ha XIV. Kelemen pápai ruhája alatt Lőrinc szerzetest keressük meg. A trónra ferencesen szegény és munkás életet vitt annyira, hogy maga készítette nemcsak a hivatalos leveleket és brévéket, hanem még az apostoli nunciusoknak is maga válaszolt". Ezek a levelek, egyik megállapítás szerint, olyan lelkületet lehelnek, amely egészen különleges szépséget, szelíd lehangoltságot és az Úrban vetett erős bizalmat kölcsönöz azoknak, amelyek jellegzetes arculatát ké*) Bernis Ferenc Joákim (1715—94) francia bíboros és XV. Lajos alatt 1757—58-ban külügyminiszter. Közvetlen utána Choiseul István Ferenc herceg (1719—1785) következett a külügyminiszterségben. Mindkettő bukásában Pompadour asszony játszotta a főszerepet.