P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

pezik". Ferences arculat! Ez legélesebben első körleveléből világlik ki, amelyben a proíán tudományosság szertelen mohóságával szemben a Megfeszített tanítását és főképpen Krisztus szeretetben és szelídségben való követését ajánlja a püspököknek: „Tudjátok meg, hogy hatalmatok akkor lesz igazán tekintélyes, ha az alázatosság és szeretet jelvényeit viselitek inkább, mint a saját méltóságtok jelvényeit... Ne törjétek magatokat a gazdagság után, ne legyen más vágyódástok, mint a lelkek üdvössége. Igazi és komoly dicsőséget másban ne keressetek, mint az Isten tiszteletének terjesztésében és hogy minden törekvéstek odairányuljon, hogy kitartó hűséggel gyakoroljátok az erényességet". A ferences buzgóság megnyilatkozik a következő buzdításában: „Olyan a ti hivatalotok állapota és a püspöki élet alapja, hogy soha ne lássátok a pihenést, sem fáradozástok végét. Nem lehet körül határolni azoknak a tevékenységét, akiknek szeretete hatámélküli és kell is, hogy az legyen", (Itt van a ferences lelkiségtől megkívánt tevékenység elve, amelynek indítóoka a szeretet.) „A végtelen jutalom várása, amely reátok vár, megédesíti és megkönynyíti összes fáradalmaitokat". Szent Ferenc fiához méltó körlevél sorait ilyen vigasztalással zárja; „Oly nagy a jutalom, amely reám várakozik, hogy minden fáradság kedves nekem". Következetes dolog volt, hogy a ferences lélek, vagyis az egészen evangéliumi lélek önmagában egyesítette és elszenvedte a pápaság tragédiáját az enciklopédiás és állami hatalmaskodás századában. Ferences történelemírás és az enciklopédisták. Ez a század, amelyet történelemellenesnek hívtak a ferences történelemtudományban, az előzőt tovább folytatta és tökéletesítette. P. Evorai Fonseca József Mária, a tehetséges portugáliai teologus és diplomata, rendi általános megbízott és királyának a Szentszéknél teljhatalmú képviselője, majd oportoi püspök, nagyon sok és drága kötettel gyarapította Aracoeli könyvtárát és nekilátott Wadding Annalesei második kiadásának, amit sikerült is neki öt év alatt (1731—1736) befejezni. Az ő kiadása azonban nem nyolc kötetre terjedt, mint az első lyon-i kiadás, hanem tizenhat kötetből állott ebben a római