P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

felfordításáig ér el és amidőn ez a kor tíz évvel megöregedve és rosszabbra fordulva XIV. Benedeknél ferencesebb, de kevésbbé lángeszű pápával találja magát szemben, annak szívét megrepesztve sírba viszi. A romagnai S. Arcangelo orvosának fia Ganganelli János Vince Antal, szerzetesi nevén Lőrinc, jámbor, alapos és nagy tudományú konventuális, XIV. Benedeknek kedvenc tanácsosa, aki őt a S. Officium tanácsadójának is kinevezte. XIII. Kelemen is annyira megszerette, hogy bíborossá választotta. Ganganelli azonban a bíbor nagyszerűségében is annyira megtartotta szegény, szerzetesi egyszerűségét, hogy ámulatra ragadta II. Józsefet is. Lelkének felemelése miatt a nagyon szigorú életű Keresztes Pállal barátkozott. Hogy pedig a tanulmányok között enyhülést nyerjen, szerette a lovaglást, a biliárdjátékot és a magános sétákat a Pincion a kapucinusok kertjében vagy a Céliushegyi Szent János és Pál-kolostorban. Szerzetes és bíboros korából való levelei őszintének, szellemesnek, hízelgés nélkül valónak, világos és tiszta eszméjű embernek mutatják. Jellemző reá a következő eset. ő maga beszéli el, hogy az egyik római könyvkereskedésben mennyire felizgatott, de utána hogyan meggyőzött két művelt kispapot, amikor azt erősítette és magyarázta, hogy Muratori Lajos Antal keresztény szeretetről (Caritá cristiana) szóló könyve „opus uere judaicum", amely szerinte (ez a meghatározás korában megállja a helyét) „nem kevésbbé híres, mint előrelátó" munka. 1769 május 18-án Ganganelli bíboros három hónapos különféle politikai cseltől átszőtt konklávéből, mint pápa került ki és felvette XIV. Kelemen nevet. Első körlevelében kifejezi nagy megindultságát, ha arra a feladatra gondol, amelyre őt Isten meghívta: „Ugy tűnik fel előttünk, hogy a békés élet biztonságából, mint biztos kikötőből abban a pillanatban jöttünk a nyilt tengerre, amelyben éppen nem gondoltuk azt". Nemcsak szokásos kifejezések ezek; megjegyzésre méltó, hogy még a püspöki méltóságon sem ment keresztül. Azok a róka ravaszságú követek, akik megkörnyékezték, beteges szemmel megmérlegelték az ő ellenálló képességét. Az egyik, aki talán előtte nagyon is kedves volt, így határozta meg őt gazdája előtt: „a félénkség fő jellemvonása . ..; kormányzásában inkább szelíd»