P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

ben kidolgozza az állam „bennmaradási" felfogását, amelyet Machiavelli meglátott és amely hadseregekkel, háborúval, rendelkezésekkel és irodalommal táplálja a nemzetieskedés szenvedélyét, egy újságot tartogat: a katolikus fejedelmeknek a szerzetesrendek ellen irányított politikai üldözését, amely az egyházhatósági jogbitorlás álnok formájával kezdődik és nyíltan, erőszakosan a francia forradalomban végződik. Egyházhatósági jogbitorlás és a ferencesség. A jurisdictionalismus, vagyis egyházhatósági jogbitorlás — amelynek II. József adta e nevet — a vallás védelme és mintegy az egyes államokban való megkövetelés örve alatt a laikus lelkiismeret kialakításában károsabban működik közre, mint a nyílt eretnekség az állam tekintélyének és a közvéleménynek erejével. A reformáló fejedelmek az egyházi jog terére törnek, püspököket neveznek ki, püspökségeket és javadalmakat gyakran igen fiatal, királyi hercegeknek adnak, akik nem törődnek a pápa akaratával, sokkal inkább szolgálják saját érdeküket és tiszteletüket, országuk anyagi ügyeit és hasznát, mint az Egyház javát. A fejedelmek beavatkoznak a konklávéba, megalázzák a pápaságot, a lelkeket is ők akarják irányítani. Az Egyház eme jogainak bitorlói a maguk módja szerint tiszteletben tartják a világi papságot, mint az egyházi ténykedések szükséges szervét, de különös ellenszenvvel vannak a szerzetesrendek iránt. Mégpedig vagy azért, mert javaikra áhítoznak, amelyeket az államba szeretnének bekebelezni, legalább is állami jótékonyságra fordítani, vagy méginkább azért, mert gyűlölik őket, mint akik a Szentszék védelméért munkálkodnak. Mert a szerzetesek, bár egymás között lehetnek széthúzok és belső életükben fegyelmezetlenek, de ha az Egyház jogaiért és tanaiért kell küzdeniök, egységesek és zárt sorokba állanak a kormányok beavatkozásával szemben. A szerzetesrendek a római kúria leghűségesebb hadseregét alkotják minden államban. Annyira, hogy „a pápaság ellen intézett támadások — mondotta valaki — azonosak a szerzetesek elleni harccal és túlnyomóan politikai küzdelem, amely az egyes egyházak nemzeti jellegének állítására támaszkodik". E félelmetes ellenség ellen a jogbitorlók szinte ördögi tak-