P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

tikát alkalmaznak. Mivel a szerzetesrendeket egy vonással nem törölhetik el, azért először Rómától igyekeznek elszakítani őket, azután a néptől, saját regulájuktól, végül pedig a hivatásokat próbálják lehetetlenné tenni. Megkísérlik, hogy a Rómában székelő generálisok engedelmessége alól kivonják őket és el­szigetelve az egyes házakat, alávessék a püspököknek, beke­belezzék őket az egyházmegyékbe és plébániákba. A ference­seket illetőleg így tesz Péter Lipót Toscanában, Ricci Scipio se­gítségével. Franciaország királyai a kolostorokban is parancsol­gatnak. így a többi között megtiltják, hogy a francia káptalani tagok a rend generális káptalanjain résztvehessenek, a re­kollektusoknak elrendelik, hogy fasaruk helyett bőrszandálokat viseljenek, áttesznek és alapítanak házakat, sőt még azt is megkívánják, hogy a határmenti rendházakban (pl. Savójában) mindig francia elöljárókat válasszanak. Ugyanebből a nemze­tieskedő szellemből kifolyólag, amely csak az egyes nemzeti egyházak önkormányzatát és a szerzetesrendek hűbérbeadását tekinti, II. Viktor Amadé Savójában megtiltja, hogy idegen or­szágbeli az ő államaiban elöljárói hivatalt merjen elfogadni az uralkodó placétuma nélkül és ezt a Chambéry-i szenátus is tör­vénybe foglalja. XV. Lajos 1771-ben az önhatalmú szerzetes­bizottságot alakítja meg, amelynek tagjai világiakból és több­nyire jansenista egyháziakból állanak, hogy — nem lehet tudni, kinek a tekintélyével — megreformálják a szerzetesrendeket. Az eredmény azután Franciaországban az, hogy egész rende­ket törölnek el, sok monostort zárnak be, a megmaradtakat pedig súlyos törvényekkel sújtják. Spanyolországnak a feren­cesrendbe való beavatkozása a század közepéig olyan, hogy a generálisok majdnem mindnyájan Madridban székelő spa­nyolok és hogy a ferencesek generális káptalanja Rómában lehessen, ahhoz XIII. Incének a „katolikus felség" beleegyezé­sét kell kérnie. Utoljára II. József, a sekrestyés fejedelem, kezdi meg az igazi vallási üldözést, a németalföldi zárdák világiasí­tásával. Nem kevésbbé volt pusztító hatású a jansenistáknak és az egyházjogbitorlóknak az a munkája, amellyel a szerzetese­ket elszakították az őket szerető néptől. Erőlködésük elsősor­ban a kolduló rendek ellen irányul, mert azok voltak a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents