P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
tikát alkalmaznak. Mivel a szerzetesrendeket egy vonással nem törölhetik el, azért először Rómától igyekeznek elszakítani őket, azután a néptől, saját regulájuktól, végül pedig a hivatásokat próbálják lehetetlenné tenni. Megkísérlik, hogy a Rómában székelő generálisok engedelmessége alól kivonják őket és elszigetelve az egyes házakat, alávessék a püspököknek, bekebelezzék őket az egyházmegyékbe és plébániákba. A ferenceseket illetőleg így tesz Péter Lipót Toscanában, Ricci Scipio segítségével. Franciaország királyai a kolostorokban is parancsolgatnak. így a többi között megtiltják, hogy a francia káptalani tagok a rend generális káptalanjain résztvehessenek, a rekollektusoknak elrendelik, hogy fasaruk helyett bőrszandálokat viseljenek, áttesznek és alapítanak házakat, sőt még azt is megkívánják, hogy a határmenti rendházakban (pl. Savójában) mindig francia elöljárókat válasszanak. Ugyanebből a nemzetieskedő szellemből kifolyólag, amely csak az egyes nemzeti egyházak önkormányzatát és a szerzetesrendek hűbérbeadását tekinti, II. Viktor Amadé Savójában megtiltja, hogy idegen országbeli az ő államaiban elöljárói hivatalt merjen elfogadni az uralkodó placétuma nélkül és ezt a Chambéry-i szenátus is törvénybe foglalja. XV. Lajos 1771-ben az önhatalmú szerzetesbizottságot alakítja meg, amelynek tagjai világiakból és többnyire jansenista egyháziakból állanak, hogy — nem lehet tudni, kinek a tekintélyével — megreformálják a szerzetesrendeket. Az eredmény azután Franciaországban az, hogy egész rendeket törölnek el, sok monostort zárnak be, a megmaradtakat pedig súlyos törvényekkel sújtják. Spanyolországnak a ferencesrendbe való beavatkozása a század közepéig olyan, hogy a generálisok majdnem mindnyájan Madridban székelő spanyolok és hogy a ferencesek generális káptalanja Rómában lehessen, ahhoz XIII. Incének a „katolikus felség" beleegyezését kell kérnie. Utoljára II. József, a sekrestyés fejedelem, kezdi meg az igazi vallási üldözést, a németalföldi zárdák világiasításával. Nem kevésbbé volt pusztító hatású a jansenistáknak és az egyházjogbitorlóknak az a munkája, amellyel a szerzeteseket elszakították az őket szerető néptől. Erőlködésük elsősorban a kolduló rendek ellen irányul, mert azok voltak a leg-