P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
Szentsír bazilikát, nyolc év múlva pedig a karlowitzi béke megerősíti jogaikat. Más kellemetlen súrlódásokat okoz az Őrségnek az új szerzetes kongregációknak ellenségeskedése. Ezek ugyanis éppen a XVII. században kezdenek meghonosodni a Szentföldön, de nem akarják a régi rend joghatóságát elismerni, holott meg kellene mutatniok missziós levelüket és joghatóságot kérniök a plébániai szentségek kiszolgáltatására. Ehhez járulnak még az őrségbeli rendtársak között felmerült nemzetiségű versengések. Ezek közepette a ferences élet kemény próba elé nézett Jézus földjén, talán azért, nehogy büszke legyen azért, mivel az Egyház részére a szent helyeket megőrizte. Kolostori erények. Az olyan történelem, amelynek kedve telik abban, hogy a szerzeteseket félreértse, nem érzi a szentség illatát a XVII. század női zárdáiban, amelyek sokszor kötelező elvonulást is jelentettek jámborabb nők számára, akik között többen elégedetlenek voltak. Bizonyos monostorok nagyszerűsége, mint pl. a nápolyi Szent Kláráé, a zárdákban megengedett kényelem és szórakozások, melyeket azoknak a hölgyeknek adtak meg, akik a fátyolt csak kényszerből vették fel s néhány regényes és regényesített alak, mint pl. di Leyva Marianna, 1) működik közre abban, hogy a XVII. századbeli kolostorok erényességének hitelét vegyék. Mégis több erénnyel találkozunk, mintsem hinnénk. Megadással viselték a kemény szegénységet az Arcetriben lévő Szent Mátéról nevezett klarisszák, ahol Galilei Mária Celesztisz nővér imádkozott és szenvedett nagyatyjáért. Szigorú, a világias apácákat — habár ezek előkelő családból is származtak — vezeklésre buzdító gyóntatókat találhatunk a viterbói Szent Bernardin zárda szerzetes harmadik rendi nővérei melleit, ahol Szent Marescotti Jácinta, ez a nyugtalan és könnyelmű lélek, a legnagyobb bűnbánatra és példás életre adta magát. Kivételes lelkiséget kell elismernünk d'Agreda Mária apátnőben, aki egy fantasztikus Mária-életrajznak is szerzője (Mistica Città di Dio, Isten titokzatos városa) s aki Aragónia és a régi Kasztilia között fekvő monostorából leveleivel és buzdításaival 22 1) Marianna di Leyva, Manzoni Jegyesek c. regényének egy XVII. századbeli apácája, aki ugyan vétkezett, de azután levezekelt eltévelyedéseiért.
