P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

SZENT FERENC ÉS AZ ERETNEKEK. Még az avatatlanok is tudják, hogy Szent Ferenc uralkodó erénye a szegénység. Ne feledjük azonban, hogy ifjúságát eretnekekkel megvert vidéken töltötte; az eretnekek pedig tanaik fokmérőjévé és a Róma-elleniség botránykövévé a szegénységet tették. Előbb Milano és Lombardia, majd Umbria és a Márkák voltak a patarénok központjai, míg Piémont a valdiak tűzhelye gyanánt szerepelt. Ferenc jól ismerte tanaikat és életmódjukat, ezért — habár benne eredeti az ihletettség mélysége és a közvetlen kivitel — az evangéliumi élet betűszerinti felújításának eszméje nem mondható az ő eredetiségének. A XII. század végén ezt az eszmét a levegő is suttogta és az az ember vagy embercsoport, amelyik ezt valóra is váltotta volna, még nem ragadhatta el a kortársakat, míg minket, modern embereket, akik mindjobban távolabb kerültünk a szegénység eszméjétől, bámulatba ejtene, mert már hozzászoktunk, hogy egyezkedjünk és megalkudjunk az evangéliumi tökéletességgel alkalmazva azt az időkhöz, eshetőségekhez és az egyedekhez. Ami azonban Szent Ferencet azonnal megkülönbözteti az eretnekektől és végtelenül a szekták fölé helyezi, az a katholikus Egyház iránti határozott és teljes alávetettsége. Az összes pontokat, amelyeket az eretnekek Róma ellen felhoztak, újra előveszi és a Rómának kijáró engedelmesség alatt megoldja. így : azok betűszerint akarták követni az evangéliumot, éppígy tesz Szent Ferenc is, de az evangéliumból minden szót elfogad, beleérti azokat is, amelyek Péterre, az apostolokra és utódaikra vonatkoznak ; az eretnekek magyarázatokat akartak adni a hallgatóságnak népnyelven. Szent Ferenc népnyelven prédikál — de a pápa engedelmével ; hirdettek szegénységet, tisztaságot, munkát, de erényüket büszkeséggel toldották meg, átkozták a