P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

munka között. Küzködött a beteges test lázongása és a külső ügyek kényurasága (negotiorum diverticula), valamint az unalmas occupatiunculae között. Közben a jó generális Genovai Benignus szorgalmazta és a külső dolgoktól mentesíteni akarta, de viszont nem engedte lélekzethez jutni mindaddig, mígcsak egy kötetet be nem fejezett. Ugyancsak sürgette az olvasók türelmetlensége is, akik, alighogy az egyik kötet megjelent, máris követelték a másikat. Ilyen egészségi és időbeli körülmények között nem tudott volna három századot együtt elénk tárni, ha nem választott volna munkatársakat. Ezek: Cimarelli Bertalan, aki átkutatta számára Itália könyvtárait és levéltárait, Polius Jakab, aki ugyanazt tette Németországban, Hickey Antal, az éleselméjű teológus és vitatkozó, aki a bonyodalmas ferences történelemnek tanbeli csomóit oldozgatta. Rajtuk kívül még más névtelenek is voltak, akik erőkifejtésüket az övéba rejtették el, érdemeiket és hibáikat az ő felelősségébe temették, mivel a gondolat munkájában nem lehet szó az összedolgozásról, hacsak az eszmény és az akarat nem azonos, vagyis ha az, aki nevét adja a munkának, nem adja lelkét is, nem tud övéi számára olyanná lenni, mint a fej a tagok részére. Valóban mindenkinek olyan munkatársai vannak, amilyeneket érdemel. Wadding Lukácsnak huszonkilenc éven át (1625— 1654) sikerült a ferences történelemnek három és fél századát (1205—1541) adni nyolc kötetben. Az Annalesek (Evkönyvek). Wadding Annalesei jelentős helyet foglalnak el a XVII. század történetírásában, habár Fueter nagyon ismeretes művében meg sem említi őket. Már a XVI. században, amikor a protestánsok katolikusellenes támadásaikban a történelemre hivatkoztak, szükségét érezte az Egyház annak, hogy a magdeburgi centúriátorok felekezetieskedő értelmezéseivel szemben rámutasson isteni eredetének és istenien jótékony működésének okmányaira. Baronius Annalesei ezt a szükségletet kielégítették. Mintha meglátták volna, hogy a keresztény polgáriasítás egyik korszaka befejeződött és egy másik kezdődött, a szerzetesrendek is a történelemb n, mint tükörképben nézték önmagukat; a régiek azért, hogy megedződjenek és érdemeiket el-