P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

mondják, az újak, hogy keletkezésük indítóokából és rövid multjukból öntudatot mentsenek és a jövőre irányítást nyerjenek. Félreértések és versengések a címek revíziójában nem hiányoztak, mert mindegyik a történelmet a maga szemüvegén keresztül olvasta, a ferenceseket pl. bántották Bzovius pontatlanságai, aki folytatva Baronius Evkönyveit, Alapítójuk és rendjük ellen írt. Szükséges volt, hogy ezekre a kinyomatoit vádakra emlékezetes munkával feleljenek. De hogyan? A történelem igazságával. A ferenceseknek életükkel kapcsolatban ott voltak az egész rendet és egy-egy kisebb részt érdeklő krónikáik, legendáik, hitvédő és életrajzi irataik, de még nem volt olyan, amely hasonló lehetett volna az új egyházi történetíráshoz, amely pápai forrásokra és okmányokra támaszkodott. A legszabatosabb és legteljesebb Firenzei Marián testvér Fasciculus chronicarum seraphici Ordinis Minorum-a volt, de annak középkorias latinsága barbárnak tűnt fel a humanizmussal annyira kicsiszolt XVII. századbeli füleknek. Szerencsére Wadding felfogta annak értékét és amikor Bzovius közleményei ferences érzékenységét találták, vállalkozott az Annalesek megírására; sokat használta Firenzei Marián testvér munkáját, több helyütt kiigazítva latinságát és tisztességes formában idézve. Wadding Lukács művét humanista nagyszerűséggel fogalmazta meg és a mellett korához képest jó kritikai apparátust is használt. Az Annalesek klasszikus keretében és a tiszta, de nem szónokias latin nyelv méltóságával fejti ki a rend történetét, alátámasztja — ami előtte még nem történhetett meg — a Regestum Vaticanum okmányaival, amelyet XV. Gergely és VIII. Orbán rendelkezésére bocsátott. Felhasznált egyéb forrásokat is a római Aracoeli és a Tizenkét apostolról nevezett kolostor levéltárában és sok más zárdából merített oly tanulmányozási megszervezéssel, amely a ferencességben új volt, amely egészen az ő dicséretére válik. Az évkönyvszerű előadás csak külsőleges egységet adott a műnek, a belsőt maga Wadding adta azzal a szeretettel, amelyet mondanivalója iránt tanúsított, továbbá egységesítette azzal a védekező, gyakran vitázó szellemmel, amely őt lelkesítette és amely megnyilatkozik a lyoni kiadás (1625) nagy programmot adó címében: Annales