P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
a XVIL századnak majdnem összes jobb szónoka és vitázója vallási küldetésével együtt a protestáns vidékeken a kibékítés diplomáciai művét gyakorolja. Ezek átélték, megvalósították a rendi mondást, Szent Ferenc köszöntését : Pax et bonum, amelyet az egyik prágai provinciális a XVII. század közepe felé így fordított le: „Ut acatholicos tarn publice quam privatim amicabili potius quam acerba conversatione sibi adductos reddant (ez a misszionáriusokra vonatkozik) ac gratiosa suavitate solidaque predicatione ad Fidem trahere studeant 1) és ez szellemére nézve közös az összes ferencesekkel. Amint Ausztriában és Csehországban, éppúgy Németalföldön is elterjednek a ferencesek, Angolországban pedig a jezsuiták mellett ők is visszatérnek. A jezsuiták kollégiumokat nyitnak, a ferencesek testvérületeket alakítanak. Habár azok előszeretettel foglalkoznak az úri ifjúság nevelésével s ezek a népszónoklattal, mégis gyakran a szerepek felcserélődnek, midőn a jezsuiták misszióba mennek, a ferencesek pedig magányukba fejedelmeket fogadnak be. A belső vagy plébániai missziókban, amelyeket az előző század második felében kezdtek és amelyet a XVII. században különösen Páli Szent Vince mozdított elő, a ferencesség annyiban működött közre, amennyit várni lehet egy lényegileg evangéliumi szervezettől. Amint mindenki tudja, ezek a missziók nyilt magánybavonulás és nyilvános lelkigyakorlatfélék voltak. Több szónok tartotta őket, néha az ünnepélyesebbeknél harmincan is voltak az egyes plébániákon. Vasárnap délután kezdődtek a vecsernye után és folytatódtak öt vagy hat héten keresztül. A misszionáriusok naponként foglalkoztatták a népet oktató beszédekkel, elmélkedésekkel, párbeszédes konferenciákkal, katekizmussal, megindító prédikációkkal. Mindezt imádság, ének, körmenet, jámbor könyvek szétosztása követte és egymást váltotta föl. Abból a szomorú felfedezésből kiindulva, hogy még a katolikusnak mondott vidékeken is voltak a bar'bár országok módjára megtérítendő pogány vagy protestáns *) Magyarul: Hogy a nemkatolikusokat mind nyilvánosan, mind magánúton inkább barátságos, mint kesernyés társalgásukkal nyerjék meg és lekötelező szelídséggel, valamint komoly szentbeszéddel törekedjenek a hitre téríteni.