P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

a XVIL századnak majdnem összes jobb szónoka és vitázója vallási küldetésével együtt a protestáns vidékeken a kibékítés diplomáciai művét gyakorolja. Ezek átélték, megvalósították a rendi mondást, Szent Ferenc köszöntését : Pax et bonum, ame­lyet az egyik prágai provinciális a XVII. század közepe felé így fordított le: „Ut acatholicos tarn publice quam privatim amicabili potius quam acerba conversatione sibi adductos red­dant (ez a misszionáriusokra vonatkozik) ac gratiosa suavitate solidaque predicatione ad Fidem trahere studeant 1) és ez szel­lemére nézve közös az összes ferencesekkel. Amint Ausztriában és Csehországban, éppúgy Németal­földön is elterjednek a ferencesek, Angolországban pedig a jezsuiták mellett ők is visszatérnek. A jezsuiták kollégiumokat nyitnak, a ferencesek testvérületeket alakítanak. Habár azok előszeretettel foglalkoznak az úri ifjúság nevelésével s ezek a népszónoklattal, mégis gyakran a szerepek felcserélődnek, mi­dőn a jezsuiták misszióba mennek, a ferencesek pedig magá­nyukba fejedelmeket fogadnak be. A belső vagy plébániai missziókban, amelyeket az előző század második felében kezdtek és amelyet a XVII. században különösen Páli Szent Vince mozdított elő, a ferencesség annyi­ban működött közre, amennyit várni lehet egy lényegileg evan­géliumi szervezettől. Amint mindenki tudja, ezek a missziók nyilt magánybavonulás és nyilvános lelkigyakorlatfélék voltak. Több szónok tartotta őket, néha az ünnepélyesebbeknél har­mincan is voltak az egyes plébániákon. Vasárnap délután kez­dődtek a vecsernye után és folytatódtak öt vagy hat héten ke­resztül. A misszionáriusok naponként foglalkoztatták a népet oktató beszédekkel, elmélkedésekkel, párbeszédes konferenciák­kal, katekizmussal, megindító prédikációkkal. Mindezt imádság, ének, körmenet, jámbor könyvek szétosztása követte és egy­mást váltotta föl. Abból a szomorú felfedezésből kiindulva, hogy még a katolikusnak mondott vidékeken is voltak a bar­'bár országok módjára megtérítendő pogány vagy protestáns *) Magyarul: Hogy a nemkatolikusokat mind nyilvánosan, mind magán­úton inkább barátságos, mint kesernyés társalgásukkal nyerjék meg és lekö­telező szelídséggel, valamint komoly szentbeszéddel törekedjenek a hitre téríteni.

Next

/
Thumbnails
Contents