P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

elemek, azok a missziók, amelyeken különösen sok nép vett részt, majdnem mindig szemlélhető gyümölcsökkel is dicsekedhettek. Az ellenségek ugyanis kibékültek, a lopott dolgokat visszaadták, a szegényeket segítették, történtek megtérések, alakultak testvérületek. így a magukra maradt, vagy inkább a XVI. századbeli papság erkölcstelensége miatt a naturalizmus gazával elfojtott tömegek vallásos lelkiismeretét nevelték. E korszak igehirdetéséről már elmondták mindazt a roszszat, amit megérdemelt, hibáztatták a komoly és képzett Mussot, valamint a lovagias, művelt és választékos Panigarolát, „ama predikációs vázlatok" miatt, amelyek a XVII. század nagyböjti szentbeszédeit megrontották. Az bizonyos, hogy az egyházi ékesszólásnak is megvan a maga marinizmusa és antimarinizmusa ;*) amikor azonban a lényeges igazságok öszszevont, kateketikus igehirdetéséről van szó, bölcsen visszatér a régihez. A ferencesek, mint a XVI. század utolsó • éveinek említett két szónoka is, hűségesen megmaradnak a Szentírás és hagyomány mellett. Ha a kor rossz ízlése szerint virágossá is teszik beszédeiket, azért nem veszítenek hatásosságukból. Azonban sem a komoly műveltségű alap, sem az evangéliumi egyszerűség, sem az erkölcsi buzdítások gyakorlatiassága nem menthetik meg őket attól a hévtől és a XVII. században anynyira kedvelt színésziességtől, amelyek annyira nem tetszenek a modern ízlésnek. Századának légköréből senkisem vonhatja ki magát, a szónokok pedig még kevésbbé, mivel a hallgatóság együttérzését kell felkelteniök. Az egyházi szónok, az apostol nem gondol másra, mint a jelenlevő hallgatókra. A jelenből veszi indítékait és eszközeit, hogy kortársait megtérítse. Innét van az, hogy egy művészet sem tükrözi vissza annyira az uralkodó törekvéseket és hibákat, mint éppen a szónoklás. Éppen egy ferences, a comoi kapucinus.P. Orchi Emmánuel az, akit *) Marinizmus nevét Marini Ker. János (1569—1625) viharos múltú és regényes életű olasz költőtől veszi. Leghíresebb műve Adone, amely nyílt támadás a költészet és a tiszta erkölcs ellen. Ebben a húsz énekre osztott époszban a legképtelenebb és legnevetségesebb metaforák gyakran igen sikamlós képeket, trágár jeleneteket és helyzeteket palástolnak el. Ez a dagályos, sokszor érthetetlen stílus megrontotta az irodalom tisztaságát és e káros „marinizmus" sokéig ott kísértett az olasz irodalomban. Marini korának tetszett a tőle teremtett új stílus.