P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
hogy a hitcikkely kimondását sürgesse. Az elsőt Tosantes Piacid cadix-i püspök, volt bencés generális vezette, a másodikat da Trejo Antal atya, a ferencesek generálisa, harmadikat pedig Albuquerque herceg, Catalonia alkirálya. Nem értek el azonban semmit, még P. da Trejo Antal igyekvései ellenére sem, aki pedig titkár és teológus gyanánt P. Wadding Lukácsot is maga mellé vette. Ez az ír testvér, aki szőke volt, mint Dávid Király (mint hűséges életírója mondja: totus aureus, cutequeCandida et rubicunda), a Szűzanya ügyvédjének megigéző küldetésével ment első ízben Rómába. A követségben nemcsak az volt szerepe, hogy a fényt emelje, hanem a munkában lényegesen részt vett; az okmányokat kikutatta és az értekezéseket elkészítette. Trejo Antal erejét meghaladó súlyos nehézségekkel találkozott, de azért erélyesen tovább küzdött, utódjára hagyva a már előkészített teret és Wadding segítségét. Wadding érseke iránti szeretetből és hogy IV. Fülöptől küldött spanyol grandokat is megtisztelje, mind V. Pál, mint pedig XV. Gergely alatt három évig fáradhatatlanul dolgozott, értekezéseket, megemlékezéseket, válaszokat írt. Egész napokat töltött Róma könyvtáraiban, megfeledkezve még az életről is és a bíboros-palota vendégszeretetével szemben előnybe részesítette a Montorion (hegy) lévő Szent Péter kolostor ferences szegénységét. Végre is összegyűjtötte a követség aktáit. A beszámolót alaposan átgondolt és mély tudással megírt kötetében szögezte le, amely mérföldjelző, a ferencesek útján, amely a Szeplőtelen Fogantatás hitcikkelyének kimondásához vezet. IV. Fülöp győzött. Követségének XV. Gergely azzal felelt, hogy a kérdést újra alávetette az Inkvizíció törvényszékének, ahol a ferences tételt egy jezsuita és egy ferences védte, mégpedig oly eredményesen, hogy a pápa beleegyezésével 1622 június 2-án az apostolok bazilikájára és a Campo dei Fiorin kifüggesztették azt a dekretumot, amely mindenkinek megparancsolja Mária „Fogantatásának" nem pedig „Megszentelődésének" megünneplését. Megtiltotta továbbá, hogy e tant nemcsak hogy a nyilvánosság előtt, de még a magán életben se merjék támadni vagy tagadni. Majd megerősítette azokat aha-