P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

tározatokat, amelyeket az előző pápák foganatosítottak az át­hágok ellen. Ez a dekrétum nagy örömöt okozott az összes ference­seknek. Az Aracoeli, a ferencesek régi székhelye, három nap és három éjjel viszhangzott a hálaadás és öröm énekétől. Ezek­ben az években és különösen XV. Gergely dekretuma után a Szeplőtelen tisztelete a ferences lelkiségben is nagyobb lendü­letet nyert. A ferencesek a segoviai káptalanon megesküdtek, hogy Mária kiváltságának védelméért, ha kell, készek életüket is feláldozni. Tánulmányok és akadémiai ülések foglalkoztak e tárggyal. A Szeplőtelen tiszteletére az összes nemzetek között világi társulatok alakultak és majdnem minden ferences temp­lomban megvolt a csillagokkal övezett Szűzanya képe, amint a földet, a holdat és kígyót lábával tiporja, karjában a Kisded­del, aki hegyezett kereszttel, mint valami lándzsával döfi át az ördög fejét. A kis Jézus jelenléte azt bizonyítja, hogy a feren­ces felfogás szerint az Anya győzelme Istenfiáétól elválasztha­tatlan, sőt annak alávetett. A murillói Szűz, aki egészen egye­dül van az isteni fényárban, inkább szép művészi alkotás, mint a Szeplőtelenség tanát bevezető Duns Skót-féle krisztocentrikus elv alkalmazása. A XVII. század első felében előmozdított ta­nulmányozás jó szolgálatot tett a század második felében fel­lángoló vitában a domonkos rendűekkel szemben, akik ekkor megtámadták a Szeplőtelen Szűz Fogantatásának tiszteletét, de nem bántották a Szűznek Szeplőtelen Fogantatását. Jóllehet csak a jelzőnek máshova helyezéséről van szó, de ez nem kevésbbé vezette őket a XV. Gergely dekretumát megelőző állásfoglalásba, vagyis a Megszentelődésbe, nem pedig Mária Szeplőtelen Fogantatásához. 1649-ben IV. Fülöp X. Incének mint saját kötetét nyújtotta át a jeles ferencesek bizottságának mun­káját, az Armamentarium Seraphicum et Regestum universale tuendo titulo Immaculatae Conceptionis c. művet, amely talán közvetve közreműködött VII. Sándor 1666-ban kiadott rendele­tének. a Sollecitudo omnium ecclesiarum létrejöttében. Ünne­pélyes pápai emlékmű ez, amelyik felújítja és kiterjeszti a Szentszéknek azokat a rendelkezéseit, amelyeket eladdig csak foganatosított a Szeplőtelen tiszteletére, akit 1645-ben a toledoi káptalan az egész ferences rend különleges Védasszonyává

Next

/
Thumbnails
Contents