P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

bölcseleti és teológiai gondolatát felölelik. Brancati bíboros, aki különösképpen nevezetes és feltűnést keltő Duns Skót jegyze­teinek megvilágításával, amelyeket a Sententiák III. és IV. köny­véhez fűzött, négy pápának volt barátja ; X. Kelemen a vati­káni könyvtár őrévé nevezte ki, XI. Ince pedig bíborossá tette. Brancati nyolc folio-kötetében mesterének tanait világosan adja elő és mint valami harcászati eszközt, gyakran szembehelyezi a protestántizmussal, amelyet — véleménye szerint — Duns Skót előre látott és már megjelenése előtt támadott. Commen­tarjai közül a legértékesebb fejezet a Megtestesülésről szól. Ebben terjengősen fejtegeti Duns Skót három főtételét: a Meg­testesülést, Jézus Krisztus királyságát és előrerendelését. A má­sodik, vagyis Krisztus királyságáról szóló tételében mesterének elszórt és alig említett gondolatát dolgozza ki szerves és hatá­sos tevékenységet feltételező új csoportosításban. Megmagyarázza, miképpen van Krisztusnak királyi tekintélye és tulajdonsága az idő és az örökkévalóság fölött. Lauriai Brancati Lőrinccel tehát a franciskanizmus rendszeresen megformulázza Krisztus király­ságáról szóló tanát, amelynek, mint láttuk, első hírnöke Szent Ferenc, első költője Szent Bonaventura és első teológusa Duns Skót volt és még három századig kellett várnia XI. Piusra, e tan nagy hirdetőjére. Az Oltáriszentségről nevezett rendtarto­mány egyik francia rekollektusa, P. Bertrand Eutropius vállal­kozott arra, hogy megfogalmazza a skotista teológia Summá­ját, vagyis hogy Duns Skótnak gondolatait ugyanazokban a kérdésekben, ugyanoly fejezetek és címek alatt fogja közölni, mint amelyek szerint Aquinoi Szent Tamás is felosztotta Sum­ma- ját. Ebből az egyik és másik tan közötti összehasonlítás megállapítására alkotott, jól átgondolt és hasznos munkából csak két kötet marad meg, amelyeket 1656—1659-ben adnak ki Toulouse-ban. E két kötet a szentségekről szól. Az előszó­ban a szerző kifejezetten állítja, hogy Duns Skót tanát akarja terjeszteni olyan rendben és módszerrel, amint az fellelhető Aquinoi Szent Tamás Summa-jában. Ezt a kísérletet jóváhagyta Rhini Ferenc-Mária, az akkori generális (1670—1674), sőt a rend valamennyi tudományos emberének előre jelezte egyik levelében, amely bizonyítja, hogy „speciali affectu" ragaszko­dik a Szeplőtelen védőjének tanához. Csakugyan Duns Skót

Next

/
Thumbnails
Contents