P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

bölcseleti és teológiai gondolatát felölelik. Brancati bíboros, aki különösképpen nevezetes és feltűnést keltő Duns Skót jegyzeteinek megvilágításával, amelyeket a Sententiák III. és IV. könyvéhez fűzött, négy pápának volt barátja ; X. Kelemen a vatikáni könyvtár őrévé nevezte ki, XI. Ince pedig bíborossá tette. Brancati nyolc folio-kötetében mesterének tanait világosan adja elő és mint valami harcászati eszközt, gyakran szembehelyezi a protestántizmussal, amelyet — véleménye szerint — Duns Skót előre látott és már megjelenése előtt támadott. Commentarjai közül a legértékesebb fejezet a Megtestesülésről szól. Ebben terjengősen fejtegeti Duns Skót három főtételét: a Megtestesülést, Jézus Krisztus királyságát és előrerendelését. A második, vagyis Krisztus királyságáról szóló tételében mesterének elszórt és alig említett gondolatát dolgozza ki szerves és hatásos tevékenységet feltételező új csoportosításban. Megmagyarázza, miképpen van Krisztusnak királyi tekintélye és tulajdonsága az idő és az örökkévalóság fölött. Lauriai Brancati Lőrinccel tehát a franciskanizmus rendszeresen megformulázza Krisztus királyságáról szóló tanát, amelynek, mint láttuk, első hírnöke Szent Ferenc, első költője Szent Bonaventura és első teológusa Duns Skót volt és még három századig kellett várnia XI. Piusra, e tan nagy hirdetőjére. Az Oltáriszentségről nevezett rendtartomány egyik francia rekollektusa, P. Bertrand Eutropius vállalkozott arra, hogy megfogalmazza a skotista teológia Summáját, vagyis hogy Duns Skótnak gondolatait ugyanazokban a kérdésekben, ugyanoly fejezetek és címek alatt fogja közölni, mint amelyek szerint Aquinoi Szent Tamás is felosztotta Summa- ját. Ebből az egyik és másik tan közötti összehasonlítás megállapítására alkotott, jól átgondolt és hasznos munkából csak két kötet marad meg, amelyeket 1656—1659-ben adnak ki Toulouse-ban. E két kötet a szentségekről szól. Az előszóban a szerző kifejezetten állítja, hogy Duns Skót tanát akarja terjeszteni olyan rendben és módszerrel, amint az fellelhető Aquinoi Szent Tamás Summa-jában. Ezt a kísérletet jóváhagyta Rhini Ferenc-Mária, az akkori generális (1670—1674), sőt a rend valamennyi tudományos emberének előre jelezte egyik levelében, amely bizonyítja, hogy „speciali affectu" ragaszkodik a Szeplőtelen védőjének tanához. Csakugyan Duns Skót