P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

rúságnak az új vezekléssel történő megújításának szükséglete, mivel a pogányság hulláma Európában az eretnekség mocsarát hagyta hátra. A szemlélődő élet újabb hasznos gyümölcsöket termett. A sarutlanok, a reformáltak, a rekollektusok, a kapucinusok belső átéléseiből és bűnbánó magányából az aszketika és misztika művei láttak napvilágot, amelyek, mint Alcantarai Szent Péteré, Ossuna Ferencé, Bonilla Jánosé, Estella Didáké, Szent Mária Magdolna költőé, Bellintani Mátyásé, a legszélesebb visszhangot keltették a XVI. és XVII. század öszszes lelki áramlataiban. A ferences aszketika azonban nem von el az élettől ; és íme, a ferencesek, hogy az Egyház kebelébe visszavezessék a sok, protestántizmusba esett áldozatleiket, az engedékenység, a jóság és a megértés módszerét alkalmazták. Az önmagával szemben való szigorúság és a mások iránti engedékenység önmaga és mások ismeretéből származik. Ez az ismeret-szeretet és ez a szeretet szülte azt a rendkívüli optimizmust, amely elfogultság és csüggedés nélkül nézte ezeket az új időket, az igazság és könyörületesség szellemével a jót választotta és a romlást elutasította s a fennálló körülményeket arra használta, hogy mentsen vagy térítsen. A ferences szellem így a XVI. században is megtalálta és átadományozta a szeretet vitázhatóságának erénybe forrt összhangját, amely mindig ereje volt. A század két, különböző szempontból nagy emberrel végződik: V. Sziksztussal és Baylon Szent Paskállal. Az erélyes pápa, aki átérezte* méltóságát, történelmi fontosságát, az Egyház hatalmát, Róma egész világon megnyilvánuló küldetését, a hármas korona szolgálatába állítja a ferences tevékenység minden erejét, amelyet a pápaság felemelésében foglalt össze. A másik, az egyszerű laikus testvér, a pásztor, a szakács, a zárdában elrçjtett kapus, csak egy nagyságot ismer, amely egyetlen szeretetben merevedik meg: az Oltáriszentségben. Ö adja a ferencesség számára az Isten barátságának összehasonlíthatatlan adományát. Az első, Illés testvér-féle politikus és annak nagylelkűbb kiadása ; a másik, Bernát testvér szentebb és Istenbe elmerültebb alakja. Az egyiktől a másikig, a különféle erkölcsi nagyságú ferencesektől, Smithfield, Gorcum, Naga-