P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
géliumot. Ugyanezért, ők, akik a megújhodást kezdeményezték, megszelídítenek bizonyos középkorias érdességeket és a szeretet segítségével kiegyenlítik az emberit az istenivel, most, hogy az „emberi" előnybe részesült, nem látszottak túlságosan szigorúnak, sem szegénységük nem tűnt íel összeférhetetlennek az új időkkel. Oly szabad derű, oly evangéliumi egyszerűség duzzadt bennük, hogy a lélek boldogan merült el benne, mert a ferences lelkiségben megtalálta gyermek-énjét, amely visszaszorítva és honvágyóan ott szunnyadt minden felnőttben, most megtalálta Istennel az érintkezést minden más módszeres bonyodalmasság, ceremóniáskodás nélkül. Ebből az elmerülésből azután a rendes életbe tértek vissza, vagy odakötötték magukat az új kongregációkhoz, amelyek gyakran nemis gondoltak arra, hogy közvetlenül vagy közvetve mit köszönhetnek Szent Ferencnek. V. Sziksztus. Eme viharos század vége felé, a legnehezebb politikai pillanatban lesz pápává a konventuális Montai toi Peretti Félix, V. Sziksztus néven. Nagy bizonyság Fra Felice (olasz keresztneve) erényessége mellett az az előszeretet, amellyel őt egy domonkosrendű, később pápa és szent illette : t. i. V. Pius. Ez volt az ugyanis, aki még mint bíboros, a római inkvizíció tanácsosául kívánta ; ő volt az, már mint pápa, aki Sant Agata püspökévé szentelte, aki megvédte a megsértett szegénység vádjától, aki őt bíborral tüntette ki, kijelölve neki, mint a szegény bíborosoknak szokás, évi járadékot ; ő nevezte ki három kongregáció: a püspökök, a zsinati és az Index-kongregáció elnökévé. V. Szent Pius megpillantotta azokat a „gigászi erőket" ebben az alacsony származású ferencesben, amelyek benne szunnyadtak és mondhatjuk, hogy megnyitotta számára az utat a pápaságra. V. Pius utóda (XIII. Gergely) ellenben őt megalázta; a Gondviselés, V.^Pius irányát igazolva, a tiará val tüntette ki. Ma, ha valaki V. Sziksztus közmondásos szigorúságára gondol, amelyet a rablók megfékezésében tanúsított, ha ráemlékezik a Fossombrone és Anagni között felállított akasztófákra, az Angyalvárban felhalmozott pénzmilliókra (scudi), a Montalto fejedelmi villára, nagyszerű építkező szenvedélyére,
