P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

A ferences lelkiségben megvan a jámbor emberiség iránti optimizmus, de ezt a szegénység szigorú aszkézise erősíti meg; meg van benne az oratórium iránti szigorú felfogás, de ezt szelidíti nagyfokú ráhagyatkozással, amely a szegénységben és a vígságban fejeződik ki ; megvan benne Krisztus embersége és istensége iránti ájtatosság, miként ezt megtalálhatjuk a Berulliánoknál. Mert mi mást is jelentenek Jézus Szívének, Vérének, Nevének régi ájtatosságai, ha nem az ő emberi és isteni felsőbbségének tiszteletét? A szabadakarat kérdését illetőleg a ferences tan az akarat elsőbbségével, a kezdeményezések nagy tevékenységével, az önkéntességnek tekintetbevételével a lélek szabadságát vallja; míg a mélységes alázatossággal és kegyeletességgel, amely mindent Istentől remél, a kegyelem szükségességét bizonyítja. A XVI. században keletkezett kongregációk lényegbeli elemei már mind megvoltak a ferencesség összetéveszthetetlen alaptermészetében. Innét van az, hogy ez a ferences alaptermészet szinte a szerzetesi élet összes új formáiban föllelhető. Véletlenül vagy példák, illetve könyvek útján a ferences lelkiség ott él Szent Ignác fékezhetetlen akaratában s lovagi és harcos képzeletében. Ő mint a nagy Király új követe az életet csatamezőnek gondolja, amelyen kétféle zászló alatt két ellenséges csapat néz egymással szembe. Az egyik zászlón Jézus Szent Nevének címere ragyog, amelyet már Szent Bernardin felemelt ; és ez él Szent Kajetán szegénység iránti szenvedélyében, a papságról alkotott fennkölt fogalmában és bölcs engedékenységében, Szent Terézia lángo'ó és másokra ható jámborságában, Szent Kamillnak, Istenes Szent Jánosnak, Szent Zaccaria Antal Máriának még a legvisszataszítóbb betegek iránt is megnyilvánuló szeretetteljes gondozásában, Merici Angela világi apostolságában vagy világi ruhájában. Az új vallásossághoz való ilyen közreműködés nem ferences sajátosság hanem közös a többi rendekkel is, mivel valóban mindnyájan, karmeliták, ágostonrendiek, bencések adtak saját szellemükből, tanaikból tapasztalataikból a születő kongregációknak, de ezeknél mégis többet adtak a ferencesek, bizonyára nem az erényben való kiválóság miatt, hanem azért, mert az ő regulájuk ad litteram (betűszerint) követi az evan-