P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

és a negyvenórás szentségimádás, az új kongregációk és a bensőségesebb élet támaszává válik. A protestántizmustól elpusztított vidékeken a terciáriusok magukban és maguk körül megtartották Rómához való hűségüket, ha kellett egészen a vértanuságig, mint az megtörtént Gorcum hőseinél. Az Újvilágban minden misszió körül ők képezték a segítséget, az apostolság, a jótékonyság magvát és a hitet sokszor vérükkel is bebizonyították, amint kitűnik a japán vértanuk esetéből. A rinascimento ferences történetírása. A sajátos eszmények szeretete, amelyek igazi nagyságát három század múlva szemlélték, egyesült azzal a humanista ízléssel, amelynek értelmében kutatni kell a család eredetét és dicsőségét — ez lendítette fel a ferences történetírást. A rinascimentonak az az arisztokratikus és hízelgő törekvése — amely szemlélhető a párbeszédekben és az ember méltóságának és kiválóságának dicséretéről szóló művecskékben a nő védelmére, az előkelő urak és úrnők, a kiváló hölgyek ünneplése végett láttak napvilágot — átszáll a szerzetesekre is és megihleti Firenzei Marián testvért, aki lelkében a legfennköltebb fogalmat alkotja meg rendjének tökéletességéről. Szent Ferenc rendjéről azt hiszi, hogy a szentség ráruházásával és amennyiben az egyénen múlik, tagjainak szentségével minden más lovagi rendnél vagy vér-hagyománynál jobban megnemesíti azt, aki abba belép. Fra Mariano ebből az eszményi arisztokráciából kifolyólag harcos védővé válik. Vitába bocsátkozik az Ágostonrendiekkel, akik közül az egyik, Bergamoi Jakab azt állította, hogy Szent Ferenc Mantovában ágostonrendi novicius lett volna; vitatkozik a domonkosokkal a két rend szegénységi fogadalmából származó elsőbbségről; vitatkozik a vallumbróziakkal, akiktől visszaköveteli Boldog Castelfiorentinoi Verdianat és Boldog Poppi Torellót; vitába keveredik az egyik szervitával Boldog délia Pie ve Jakabért. Marián testvér magasztalja „a Szegény Úrnők szeráfi anyja rendjének méltóságát és kiválóságát", dicsőíti „a harmadik rend méltóságát és tökéletességét, illetve szentségét" és mindegyikhez az előkelők, szentek és kiváltságosak hosszú lajstromát fűzi; egyik híres párbeszédében magasztalja Alverna hegyét, elbeszéli miképp „szerették és tették