P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

kiváltságossá a pápák, bíborosok és püspökök, hogyan szerette és tisztelte Henrik császár és más világi urak" ezt a hegyet. Azonban Fra Marianónak a rend igazi és hozzá méltó dicsőítése végett megírt másik műve, a Fasciculus chronicarum seraphici Ordinis Minorum ma már nem található. Ez volt a ferencesek első története, amelyet kronologikus rendben dolgozott ki eredetétől kezdve egészen 1486-ig egyenesen a források felhasználásával. Művét öt könyvre osztotta fel, amelynek adatait a későbbi írók — különösen Wadding — bőven kiaknázták. Mint egyik ujabb életírója helyesen mondotta, Marián testvér a szegénység szoros ösvényeire józan ferences történelmi regényt ültetett. Csodálatos munka ez, ha meggondoljuk a nehézségeket. Nem volt könnyű dolog a kódexeket és az adatokat napvilágra hozni és az összegyűjtött anyagot az igazi történelemnek megfelelően elrendezni, hogy ne életrajzi, hitvédelmi, hitvitázó formában írjon, mint addig a ferences történetírók tették. A század második felében a krónika név alatt épületes életrajzokat állít elénk P. Lisbonai (Liszaboni) Márk (Kapucinus). Humanisztikus jellegű Tossignanoi Ridolfi Péter műve, a Historiarum seraphicae religionis libri très; a szerző a többi között azzal a céltudattal írta e művet, hogy az ifjak kezébe ferences Plutarchos-félét adjon. Ugyaníly hangú Willot műve, az Athenae orthodoxorum sodalitii franciscani. Tiszteletreméltó Gonzaga Ferenc De origine seraphicae religionis c. vaskos kötetében leírja a rendtartományokat és a kolostorokat. Ezek az írók a rend bonyodalmas történetét apró részletekre tördelték és így Marián testvér nagyszerű eszméjének még kellett egy századig várnia, míg megtalálta szerencséskezű végrehajtóját. Amíg a nagyműveltségű ferencesek latinul beszélték el a rend dicsőségét, addig mások örök ifjúságát énekelték meg valódi népnyelven és ez a Fioretti hagyományának folytatása volt. Az őszinteségnek és az erőnek, a szabadságnak és szigorúságnak az a bizonyos meghatározhatatlan valamije, amely az ősi ferences irodalomnak sajátossága, áthatja P. Pulignari Dénes Cronache della Provincia di Toscana utánozhatatlan könyvét, amelyet a beszédben is használt legtermészetesebb toscanai nyelven írt meg. Ugyancsak ez hatja át a Franceschina függelékéhez csatolt XVI. századbeli szentek jellemrajzát is,