P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

területeit. A XII. század első évtizedeiben termelte ki magából a ciszterci rend egyik nagyságát, aki Rómának engedelmeskedve kilépett a kolostorból, hogy megreformálja a kolostorokat éó hirdesse a kere-ztesháborút, mind e mellett megmaradt legmagasabb szemlélődésében is, mintha csak cellájában élt volna, s ez az ember Clairvauxi Szent Bernát. Ő azonban csak kivétel volt, mert általában a régi szerzetesek nem hagyták el a kolostort. Ezért Itáliában a XIII. század első éveiben a szerzetesek hangja nem juthat el azokhoz a polgárokhoz, akik a városban dolgoznak és szenvednek, akik öszvérháton hágnak át az Alpeseken posztótekercseikkel, gyapjucsomagjaikkal, pénzeszacskóikkal, amelyekben a legújabban vert ércpénzek vannak ; ők az új, merész kalandok új lovagjai, akik már olyan tevékenységet folytatnak, amely beleillik a mi modern korunkba. E „burgenseseknek" nevezett városi néphez a régi szerzetesek helyett azonban betolakodnak az eretnekségek válfajai: a katharok, a patarénok, a valdiak, akik az evangéliumi élethez való állítólagos visszatérésről, szegénységről, munkáról, kommunizmusról és az Egyház elleni lázadásról szóló tanaikat szertehintették. Megkedveltették magukat, behatoltak az iparosok és komaasszonyok közé. Olyan tárgyról kezdtek beszélni, amely mindenkit léprecsalt : a papság erkölcseiről. Rossz hirbe hoztak papokat, püspököket, szerzeteseket — sajnos ! néha nem minden alap nélkül. Ezután erősítgették, hogy ők a szegények, a tiszták, ők Krisztusnak igazi követői. Az evangéliumot a nép nyelvén nyilvánosan fejtegették, míg a templomokban abban az időben a latin volt használatban. Sokan apokaliptikus eszméket terjesztettek a közeledő Antikrisztusról és ezek a jóslatok elbűvölték a tömegeket. A szegénység problémájával pedig legbensőbb érdekeiket juttatták kifejezésre. Még a helyet is megjelölték maguknak abban a társadalomban, amelyben ha nem is nemesek és szolgák, de maiores és minores, nagyobb és kisebb rangúak különböztethetők meg. A XII. század közepe után ezek a prófétai hangok még csak erősödnek de Fiore Joákim fellépésével, aki egy harmadik korszakot jósolt, a lélek korszakát, az Egyház tisztulásának korát. E tanok és sötét jövendölések megzavarták a vallásos kedélyeket, mert hiszen nem merültek