P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

annyira a munkába, hogy elfelejtették volna az örökkévalóság gondolatát, mely nagyon élénk volt abban a korban, amikor a vallás teljes mivoltában érvényesült. Egyelőre az új erők mellett megmaradtak a régi erők is. Császárság, hűbériség, lovagság mindezideig intézmények voltak, nem pedig szavak; lejárva magukat mégis megtartották nagyságukat, amely csak növekedett a képzelgés szárnyain és a művészetben és mennél jobban eltünedezett a valóságból, annál inkább mesévé szőtte a visszaemlékezés. A lovagság hősi leáldozását lelte a keresztesháborúkban, amelyek ugyanakkor, amikor rést törtek a régi hűbéres világon, az új társadalomnak is eszmei és gazdasági elgondolásokat szállítottak. Valóban az egyik részről a hősi tettek iránti lelkesedés, a személyes vitézség, a hit szépsége és a messzeíöldön lelhető kalandok utáni vágyakozás felgyújtotta a lovagokban a hitetlenek kezeiből kiszabadításra váró Szentsír iránti buzgóságot, mialatt Jézus földjén újraéledt evangéliumi eszmény elbűvölte az igazi hívőket és általuk a tömegeket, másrészről Kelet révpartjainak kikötője és a népek megismerése által irányított csereforgalom megkönnyítése vonzották a tengeri köztársaságokat és azt a polgárságot, amely kereskedésből élt. A tényeknek ilyetén való összefüggésével az európai népek élete mindjobban a tevékenykedés felé irányul és ez különösen áll Itália népére, amelynek legkorábban érett meg jelleme az új világba való belehelyezkedésre, bár mint nemzet legkésőbb ragadta ki magát a régi világból. A hűbéres középkorban bizonyos értelemben megvan a stabilitas loci, a helyhezkötöttség. A föld leköti az embert és a helybenmaradás szemlélődésre késztet. A város ellenben mozgalmat jelent és a mozgalom tevékenységre ösztönöz. Kétféle lelki adottság áll tehát előttünk e korban. Az elsőről az Egyház nagy és régi szerzetesi intézményeivel gondoskodott, amelyek megszelídítették a barbárokat, megnevelték a röghöz ragaszkodó lovagokat és szolgákat, megvigasztalták a bűnbánatot tartó erőszakoskodókat és elnyomottakat — az új városban lakó burgenseseknek azonban, akik nem akarnak tudni a latin nyelvről, akik türelmetlenkedtek a hosszú liturgikus ének miatt, akik már nem értek rá arra, hogy felmenjenek a helyi apátságba, hogy ott