P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

ték, a nép is szerette őket, mivel a prédikációban kiválóak és gyakorlatiasak, a gyóntatásban és a szegények, betegek, foglyok gondozásában fáradhatatlanok voltak, mindig készek mindenki számára és így a katolikus szellemnek élő kovászai voltak a tömegekben. Tudták, hogy a hitvédelmet illetőleg a számban milyen erő nyilatkozik meg, azért Montpellierben és Párisban megalapítják a bűnbánók testvérületét, amelyben minden társadalmi osztályból vannak férfiak és nők. A fegyelem, becsületesség és szeretet szelleme érdekében felújítják a harmadikrendet, az új eretnekségnek ebben a századában. Az Oltáriszentség imádására hivatott egyesületeket ők alapítják meg, vagy belsőségesebbeké teszik, a vallás védelmére állítják a megváltás és győzelem Ostyáját, amelyet a hugenották különösképpen támadtak. A világiaknak vallásos mozgalmát nagyon szívén viseli a tudományban és tevékenységben egyaránt jártas P. Cheffontaine Kristóf. 1583-ban mint generálissal találkozunk vele. Jó ferencesként, mielőtt még otthagyná a generálisi hivatalt, elhatározza, hogy*a ferences élet épületes mivoltát bemutatja honfitársainak. Ezért 1579-ben Párisban összehívja a pünkösdi káptalant, amelyre 1200 testvér jő össze a világ minden tájáról. Ezt a Fiorettiben leírt gyékényes káptalanra emlékeztető gyülekezetet tisztelettel és nagylelkűen fogadták. A különféle vidékről idevetődött ferencesek pedig, mialatt megismerik a híres várost, amely eszméknek, hibáknak és hősiességeknek színhelye, egyúttal tanítják kámzsájukkal és saruikkal, szavaikkal és viselkedésükkel a tiszta evangéliumi élet egyszerűségét. A XVI. század végefelé a kapucinusok terjednek el Franciaországban. Csodálatos tevékenységet fejtenek ki a nép között prédikációjukkal és példaadásukkal. Szónoklataikkal és vonzó magatartásukkal magukhoz ragadják az arisztokráciát. Az előkelő körök vonzódását csak még jobban növeli az a körülmény, hogy néhány nemes ember is belépett a rendbe, akik között ott találjuk Joyeuse Henriket, a későbbi Angyal testvért, a Nogaret és a Joyeuse-k víg társaságának egyik tagját, III. Henrik kedvelt emberét, akinek nem kis szerepe volt IV. Henrik megadásában és az eretnekségből való visszatérésében.