P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

Colonna Viktóriának segítségével. VII. Kelemen megerősítette szabályaikat, felruházta őket a remete-életű Kisebb Testvérek nevével, egyúttal olyan liturgikus és lelkipásztorkodásra vonatkozó határozatokat hagyott jóvá számukra (1529), amelyek a kor visszaéléseivel szemben a kapucinusok vezetésére bízott templomokban korlátozták a mindennapi szentmisék számát és megszorították a rendtársaknak a gyóntatási engedélyt. Ezek az újdonságok azonban nem voltak annyira tiltó jellegűek, hogy megállíthatták volna a kapucinusok nekilendülését. Főembereik buzgalma és éleslátása tömöríteni tudta az odasereglelt rajokat, kizárta a rendetlen és gyenge elemeket még akkor is, ha azok az első kezdeményezők közül valók voltak is. Azonban a mindennemű szenvedések elviselése, a hithirdetésben való buzgóság és a pestises betegeknek szeretetteljes szolgálata révén a nép megszerette őket. Mindez pedig a tevékenység után való lázas buzgóság következménye volt, amely buzgóság a magány vissza-visszatérő jelensége alatt rejtőzött. Valóban, amikor a tiltó rendelkezések élüket vesztették és a kapucinusok XIII. Gergely engedelmével külföldre is mehettek, a legtevékenyebb apostoli életet fejtették ki, különösen a XVII. századbeli Franciaországban, ahol a hit és a politika legkényesebb helyzeteit foglalták le maguknak. Szinte a kapucinusok keletkezésével egyidőben, ugyanannak az obszervanciának törzséből, amelyből a rekollektusok és a sarutlanok is támadtak, rügyezik ki — anélkül, hogy elszakadna — az itáliai reformáltak ága. Először Licheto Ferenc generális parancsa szerint elvonulásra szánt (rekollekciós) házakban voltak elszórtan. Rövid idő alatt azonban megnövekedtek. Ugyanaz a vágy, az eredetihez való visszatérés, lelkesítette őket is, amely a ferencességben mindenkor új útnak ösztökéje. Az ősi regulához való teljes hasonlóság nagyszerű programmján álltak, a szegénység, bűnbánat, liturgikus ima és elmélkedés révén az összes erények gyakorlására törekedtek és kevesebbre becsülték az értelmi kiképzést, mint az apostolságra épített természetfölötti kiképzést. Ötvenévi időközben annyira kifejlődtek, hogy XIII. Gergely 1579-ben reformált kolostorok custosait (őrök) felszabadította a provinciálisok joghatóságai alól és közvetlenül a Kisebb Testvérek generálisának