P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

ágai feletti joghatóságot. Megjegyzésreméltó körülmény, hogy éppen X. Leó, a nagystiluság pápája az, aki természetfölötti pillantással megkülönbözteti a szegénység gyermekeit. Ez 1517-ben történik, két hónappal Luther Márton ama tette előtt, amellyel 95 tételét Wittenberg fejedelmi vártemplomának kapujára kifüggeszti. A germán népek felett a protestáns eretnekség végigfut és föllángol, mint a szél élesztette tűz a tarlós mező felett, ök ugyanis a fizikai bőség, az ősi hatalmaskodás, a misztikus igények miatt aggódtak, fejedelmeik és hatalmaskodóik miatt a legnagyobb elégedettlenség uralkodott köztük. Nem voltak megelégedve sem a császársággal, amely védte a túlkapásokat, sem pedig az Egyházzal, amely törvényesítette a császárságot. Ez a mozgalom azután különféle név és felekezet alakjában elterjed Angolországban, Eszakfranciaországban, Itália és Spanyolország egyes vidékein, mindenhol megtalálva a vallási közönbösség, az új-pogány kultúra, a pártütő gyűlölködés, a politikai és gazdasági bonyodalmak következtében előkészített talaját. Amint a középkorban az eretnekektől való mentesítésnél, úgy most az új veszedelemben is az Egyház saját védelmére új hadsereget termel ki, amely arányos az időhöz és az ellenséghez. A XVI. század összes kongregációi, kezdve a legnépesebb és leghatalmasabbtól, a Jézustársaságtól, küzdenek szeretettel és igazsággal a jótékonyság, a hithirdetés, a nevelés terén, hogy megmentsék a népeket az eretnekségtől és hogy az elesetteket kiszakítsák az eretnekség karjából. Másrészről a karmeliták, ágostonrendiek, bencések, kamalduliak, domonkosok régi seregei a veszedelem láttára fellelkesülnek és nemcsak regulájukban erősödnek meg, hanem gyakran túllépik a betűt és szellemét. Vállalják a legkeményebb önsanyargatásokat, a hosszadalmas elmélkedéseket, az elzárkózott életet. Kötelezővé tesznek olyant, ami azelőtt tetszésükre volt bízva és főindítóokká avatják azt, ami addig csak másodrendű volt. A ferencesek jelentős helyet foglalnak el a szigorúságban való megújulás áramlatában. A Királynak régi gárdája ők, ket ős fegyverrel rohannak a tűzvonalba : bűnbánattartásukkal és szeretetükkel. A penitencia önmaguk számára való volt. Csakugyan