P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

A TIZENHATODIK SZÁZAD. Az az összhang, amely megkülönbözteti Sienai Szent Bernardin korát, nem tartott és nemis tarthatott soká. A klasszikus megújulás az élet terjengős, pogányos fogalmával fejlődött el. Az egyediségből vallási közönbösség vagy lázadás lett. A XVI. század az Egyház szenvedésének százada, a franciskanizmus számára pedig a küzdelem és szigorúság százada, amelyet fel lehet osztani a szenvedés, növekedés és az építés korszakára. A század második tizedében vagyunk ; Franciaország és Spanyolország Itália birtokáért és a világ feletti uralomért küzd egymással, Angolország lassan és biztosan olyan gazdaságra és szabadságra tesz szert, amely tengeri hatalmát készíti elő, Németország pedig a népek és lelkiismeretek erjedésének áldozata, Itáliában értelmi fölény és erkölcsi bágyadtság észlelhető, Róma é Medici udvarnak, a művészek csodálatos csillagzatának és a büszke csínnak a székhelye. A ferencesség és rinascimento (renaissance). A ferencesek éppúgy harcolnak a szegénységért, mint a virágzó középkorban. 1517-ben szomorú esemény történik, amely nem hallgatható el még a ferences-rend szellemének ilyen rövid történelmi szemléletében sem, mint e munkánk. Ez pedig X. Leó bullája, amely a konventuálisokat és az obszervánsokat szétválasztja. Ez, bár a két ágat világosan megosztja, de az összes ferenceseket egy eredeti név alá foglalja. Kisebb Testvérek lesz a nevük, azonban csak az obszervancia Kisebb Testvérei generálisának engedi át a rend pecsétjét és a belőle származó klarénusok, az amadeiták, sarutlanok összes