P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

Az obszervanciának talán legnagyobb ajándéka volt a XV. század számára a szeretet és egyszerűség keresztény vonása a humanizmus túlsúlyban lévő egyediségével és a pogányos szépérzékkel szemben. Csak a ferences templom tudta szegényes boltozata és csupasz ívei alá fogadnia XV. századbeli zsoldosvezér szeretet és dicsőség alkotta álmát, amelyet a klaszikus szépség után rajongó mester képzelőereje művészi emlékké alakított át, mint pl. Leon Battista Alberti. A RiminiMalatesta-templom sok ember, még néhány nevezetes történetíró előtt is a keresztény eszme megrontásának és elárulásának látszik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a valóságban a próféták és szibillák, az angyalok és táncoló fiúcskák, a díszkorlátok (balaustre) finom díszítései és a pillérek körüli kicsorduló szőllőfürtöktől roskadozó márvány kosarak a biblia ábrázolásai, az állatöv pedig a négy évszak jelképe; mások szerint mindezek egy dolgot jelentenek, azt t. i. hogy az egész mindenség, anyagban és szellemben, a változó történelemben és a maradandó isteniben, a fájdalomban és szeretetben, a rövid szóba foglalható, gyarló emberi szeretetben is az Istennek és Krisztusnak, mint Megváltójának hódol — erről beszél az a maga nemében különös és páratlan templom, még pedig mondhatjuk, hogy Szent Ferencnek, a teremtmények énekesének nevében.