P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

ELSŐ FEJEZET. Szent Ferenc és kora

SZENT FERENC KORÁT ELŐKÉSZÍTŐ ÍDŐK. Amikor 1182-ben Ferenc az Apenninek ölén fekvő itáliai városkában megszületik, a társadalom különös látványt mutat. A középkori egység és egyetemesség még nem találta meg a maga bölcseleti és művészeti betetőzését, mert ide csak a következő században ér el a maga nagy skolasztikái alkotásaival, nagyszerű gótikus templomaival és végre Dante Isteni Színjátékával. Mindazonáltal a középkori egység és egyetemesség már-már elveszíti politikai és vallási egymásrautaltságát. Valóban Rőtszakállú Frigyes halála után a császárságot inkább tekintik támadó ellenségnek, mint tiszteletreméltó tekintélynek, mert Németországban a nagy hűbéresek és a szabad városok, Itáliában pedig a város-államok morzsolják szét. Másrészről, habár az iskolákban Uralkodó tanok az Egyházat képviselik, habár az Egyház VII. Gergely reformja után mindig jobban növelte fegyelmi és kiterjeszkedő erőit szentségben és tekintélyben, habár pápái mint papok, jogászok és politikusok a legjobbak voltak, habár az Egyház III. Incével történelmének legszebb korához érkezik el — mégis a tömegben eretnekségek burjánoznak, amelyek a láthatatlan baktériumok szaporaságával terjeszkednek. Itáliában azonban egy új tényező körvonalai bontakoznak ki. A két hatalmasság: az Egyház és a császárság mellett, amelyeket a püspökök támogattak, illetve a hűbéresek támadtak, megjelent az új erőtényező — a város. A város annak a polgárságnak magva, amely dolgozik, termel, kereskedik, utazik, kezeli a pénzt és a pénzzel a hatalmat s eltörölve a hűbéri szolgálatokat, valamint a nagy és kis hűbérurak beavatkozásait, önmagát akarja kormányozni. Tehát a város jelenti a szétszórt telepesek összpontosítását, a falusi nép lassú felszívó-