P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
maguk módja szerint a valóságot fogadják, de elutasítanak maguktól minden pogány rajongást és pedig annyira, hogy mint Rho Antal is, maguk ellen vonják Panormita, Valla és Bracciolini vitázó gyűlöletét. A XV. század ferencesei — hűségesek lévén Szent Ferenchez, aki a virágzó középkorban keresztény értelemben értékelte a természetet és az életet — fölhasználják az ókori irodalom józan elemeit és természetfeletti világnézettel tanulmányozzák, kutatják bennük az isteni bölcseség visszaverődését. A ferences Serravallei János, Fermo hercegpüspöke, a constanzi zsinat ideje alatt, tehát négy éven keresztül, hősiesen azon fáradozik, hogy a Divina Comediát latinra fordítsa és magyarázatokkal lássa el ; Sarteanoi Albert elhagyja az obszervanciáért Guarino iskoláját. Sienai Szent Bernardin Guarino hallgatója, Barbaro és Manetti barátja; 1) Capistranoi Szent János a rendben és azon kívül is a tudományosságnak nagy előmozdítója. Ők meghúzzák hallgatóik és a tudósok előtt azt az utat, amely a műveltség mestere, midőn azt ajánlják, hogy a szent tudományokat ne válasszák el a világitól, a pogány klasszikusokat a keresztény klasszikusoktól, a tudományt a szeretettől. A humanitas, amely a klasszikusokban szemlélte önmagát, rátalált öntudatára, de a ferenceseket nem félemlíti meg. Ők jól tudják, hogy amint Istentől jött, hozzá is kell viszszatérnie azoknak az eszközöknek segítségével, amelyeket a gondolat felfed előttük és amelyeket a történelem megmagyaráz nekik. De azzal is tisztában vannak, hogy a tevékenység és esztétika új felfogásával szemben az eddigieknél jobban kell felkelteniök az örökkévalóság gondolatát és élesztgetniök a sensus Christit (Krisztus szellemét). Amíg a kereskedők és zsoldos vezérek új társadalmat alkotnak, amíg a humanisták az istenek visszatérését és a tudomány vallását hangoztatják, amíg a művészek a szépség *) A már föntebb említett Panormita, Valla, Bracciolini, valamint Guarino, Barbaro és Manetti XV. századbeli humanista irók. Nagy hírnévnek örvendett Guarino (Varinus), aki 1388-ban (élt 1370—1460) Konstantinápolyba ment, csakhogy megtanulhasson görögül. A ferrarai zsinaton (1438) a latin és görög atyák uniós tárgyalásainál Guarino volt a tolmács. Sok tanítványa volt, Janus Pannonius is ezek között van.
