P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

Bartolo perugiai tanítványa és versenytársa, Ubaldi Baldo, nem foglalkozott kifejezetten ferences kérdésekkel, hanem csak alkalomszerűen tárgyal róluk magyarázataiban. Kevésbbé mutatkozik laza irányúnak, jobban ragaszkodik az eredeti szellemhez. Talán azért, mert a római joghoz kevesebbet ért, mint Bartolo, viszont a Decretalisokban (egyházjogban) pedig jártasabb, vagy talán azért is, mivel Bartolo után több év múlva írt csak — akinek kis munkája 1354-ből való — így eltávolodik XXII. János idejétől, amely a ferences szegénységre halálthozó hatással volt és megérzi a ferencesség jobb hagyományát. Mindketten, Bartolo és Baldo azt akarták, hogy ferencesek módjára temessék el őket, mintha jogászemberekként annak a Szentnek védelme alatt szerettek volna mindörökre megnyugodni, aki minden jogról lemondott a szegénységen és keresztény szereteten kívül.