P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

szőrszálhasogatásaikkal szétzúzzák világos szerkezetét, más oldalról meg szövetkeznek a császárral és ghibellinekkel, politikába keverik vallási törekvéseiket. A szegénységről folytatott vita Dante részéről sokszor bántalmazott három pápa : VIII. Bonifác, V. Kelemen és XXII. János alatt játszódik le. Ennek a harcnak lovagjai: Ubertino da Casale és Angelo Clareno, inkább Fiorei Joakimnak és Olivi Péternek szellemi örökösei, mint Szent Ferencnek. Ubertinót ifjúságában nagy lelkek bátorították: Cortonai Margit, Folignoi Angela, Firenzei Cecília, Pettinaio (Fésűs) Péter. Ők maguk idejében üdvösséges igéket mondottak neki, de lévén szenvedélyes értelmiség, csak harminckilencéves korában és huszönötévi fogadalomtétel után — ez idő alatt kicsapongás és szigor között ingadozott — lépett rá egészen a szigorú élet útjára és vette védelmébe a spirituálisokat. Ezt aztán olyan hévvel tette, amely magában véve is szertelen jellemet árul el. Szenvedélyességét még fokozta az a körülmény is, hogy Istentől megvilágosítottnak hitte magát. Minden idejét a predikálásra fordította. Szavai azonban felizgatták a lelkeket, mert a szegénység eszméjébe a szegénységet kísérő összes vitákat belekeverte. Ezért a buzgó szónokot hosszabb magábavonulás végett Alvernára küldték. Ott, ahol Szent Bonaventura az Itinerariumot írta, Ubertino egy évi elmélkedés után, hét hónap alatt lediktálta — mint ő mondja isteni ösztönzésre — az Arbor vitae crucifixae Jesu c. művét. Vaskos kötet ez, amely elbeszéli Jézus életét, az Atya kebelében való örök születésétől kezdve egészen a Mária mennybemeneteléig. Szól azután a megváltott emberiség új életéről, amely hét korszak után érkezne el ahhoz a tisztuláshoz, amely őt méltóvá tenné a Krisztussal történő menyegzőre. Ihletet nyerve a Jelenések könyvének egyik verséből, Fiorei Joakim és mestere, Pietro di Giovanni Olivi műveiből, Leó testvér irattekercseiből (rotuli), a Sacrum commerciumból, Celanoi második életrajzában és Szent Bonaventura Lignum Vitae c, munkájából — Bonaventurát, mint generálist megveti, de fölhasználja — Ubertino mély bensőségről tanúskodó lapokat ír Krisztus életéről, Nevének és Szívének tiszteletéről. Apokaliptikus vonatkozású sorokat is közöl, amelyekben bántalmazza az Egyházat és a pápákat s mint