A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

teljesen nem tudta letörni, mert ágyban fekvt körleveleivel és leveleivel irányította egyházmegyéjét. Mindenkit megáldott és mosolyogva fogadott a derű és öröm nyugalmával a fájdalom közepette. Az örökkévalóság hírnökét látták benne még azok is, akik pedig soha nem törődtek a hit eszméivel. És ez volt hitvalló, meggyőződéses életének legnagyobb csodája. A mosolygó, ferences lélek példaképe volt Necchi Lajos, orvos, egyetemi tanár. 1876. novemberében született Milánóban. Már ifjú korában — alig 23 éves — Ferrari bíborostól megkapja a Pro Ecclesia et Pontifice pápai kitüntetést, amelyet maga XIII. Leó tűz a mellére katolikus akciós tevékenysége miatt. Milánóban a keresztény eszmét képviseli a munkások, a képviselők közt s a városi tanácsban is, amit csak a katolikus ügyért vállalt, mert nem szerette a politikát. Két alkalommal oly magával ragadóan beszélt a katolikus hitről, hogy még ellenfelei is megtapsolták. Gemelli páterünk munkatársa nemcsak az egyetemen, hanem a különböző folyóiratok megszerkesztésében is. De a mellett lázas tevékenységgel karolta föl a klinikákat, gyöngeelméjű gyermekeket és katona-kórházakat s sohasem a gazdag betegeket, hanem a szegényeket helyezte előtérbe, pedig népes családja volt. Ferences lelkét árulják el gyönyörű szavai: „Ha a szavak szépségéhez kell mérnünk a fogalom fennköltségét, akkor a legnagyobb szó Isten imádandó neve. Csak egyetlen szó van még s ez nagy, mint Isten neve s a legédesebb az emberi ajkakról elhangzó szavak között: a szeretet!" De csodálatos lelki szépsége súlyos betegségében, rákbetegségében mutatkozott meg. Soha senkinek sem panaszkodott, még feleségének és gyermekeinek sem. Arca a legkegyetlenebb fájdalmak közt is mosolygó. Különszobát rendeztetett be magának, itt szenvedett éjtszakákon keresztül, álmatlanul, emberileg elviselhetetlen fájdalmak közt. „Kész vagyok rákban is meghalni, mert a test legnagyobb fájdalmai Krisztus testében szentelődtek meg." 1930. január 10-én halt meg. A ferences Harmadik Kend bűnbánó ruhájában temették el a kis mezei Schianno temetőjében. Síremlékén összes címe közt csak ennyi áll: „Necchi Lajos, ferences harmadik rendi." Halála után 3 évre saját tanártársai, Gemelli atyával az élen, aki Necchi-