A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

volt a betegek példaképe a fájdalmak közepette is mosolyogni tudó türelemben. Önmegtagadásairól, vezekléséről, de csodálatos alázatosságáról is jól ismerjük: a híres „Ar

si Plébánost", Vianney Szent János-Máriát. Gyermekkora egybeesik a francia forradalom utáni egyházüldözéssel s papi hivatása akkor jelentkezett először, amikor csak titokban lehetett misézni és a szentségeket kiszolgáltatni Franciaországban. Scully plébánosától tanulta meg az első ismereteket. A szemináriumban eltöltött példaadó életével kiérdemelte, hogy fölszenteljék, bár értelmi fogékonysága éppen a latin nyelvben nagyon csekély volt. Papi életét Ecullyban kezdte meg, majd onnan Arsba helyezték, ahol megkezdte csodálatos és áldásos működését, mint Arsnak és Franciaországnak az apostola. Egyszer egy ördögtől megszállott emberrel találkozott s az ördög így szólt hozzá: „Elvettél tőlem 180.000 lelket; és ha volna hozzád hasonló egy is a világon, hamar végem volna nálatok." Élete a gyóntatószékben telt el s csodálatos bölcseségét keresték föl főpapok, egyszerű lelkek egyaránt ezt a bűnbánatban jellegzetesen harmadik rendit s alázatában s apostoli buzgalmában egészen szentferenci lelket. 1859ben halt meg 73 éves korában. A szelídség hősei. Genf szent püspöke, Szalézi Szent Ferenc, sok történetíró tanúsága szerint szintén a Harmadik Rendhez tartozott volna. Benne újraéledt Assziszi Szent Ferenc szeráfi lelke, annyira, hogy föl kellett kiáltania: „Elég, Uram, lelkem már nem képes kegyelmed bőségét elviselni!" Mint Genf püspöke, csodálatos szelídséggel lefegyverzi az eretnekeket és sokakat nyer meg Krisztusnak s az Ö igaz ügyének. Chablais-ben magában négy év alatt több, mint huszonötezer eretneket térít vissza. Irigyeinek vádjaira, rágalmaira előkelő megbocsátással felel. A bűnösöket kitárt szívvel fogadja s nemcsak szívét, de erszényét is megnyitja azok előtt, akiknek ez szükséges. És bár sokan megszólták állítólagos engedékenysége miatt, — gyakran mondogatta: „Ha az Űr Sault elvetette volna, sohasem lett volna Szent Pál belőle!" Bár igen ingerlékeny természetű volt fiatal korában, lelki előrehaladásban annyira vitte, hogy a szelídség példa-