A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

helyeken még sokáig a barát volt a lelkipásztor, aki az ú. n. száraz káplánok segítségével megteremtette a sokfelől összeverődött hívek között az első megszervezett lelki közösséget, Szent Ferenc Harmadik Rendjét, amely később is ferences irányítás alatt állott. Végső oka tehát a ferencesek népi hatásának abban rejlett, hogy a XIX. században az egyénieskedő érzésekkel szemben ők képviselték a kereszténység hősies közösségi együttérzését. Ezt a kor természetesen elmaradottságnak bélyegezte. Bár ezek a szentemberek nem kerültek az Egyház döntései elé, mindazonáltal meg kell őket említenünk a néppel rokonságban lévő érzelmeik és ferences sajátosságaik miatt. Ök fejlesztették életerős fává azokat a népi ájtatosságokat, amelyek népünkből még ma sem vesztek ki. Érdekes alakja a XIX. század első negyedének Szent Miska, igazi nevén: Frankovics Mihály, volt ferences papnövendék, aki Délvidéken hatalmas vallási népmozgalmat idézett elő. A XVIII. század már csak lappangó hagyományként élő vallásos népszokásait, de különösen a ferences Világi Rendet akarja fölújítani. Csodatevő hírbe kerül s a kolluthi (ma Küllőd, Bács m.) plébános házába fogadja, sőt ő maga is térdepelve fogadja a remete áldását. A nép messze vidékről fölkeresi, hogy tanácsát és imádságát kérje. Meggyógyítja az alispán feleségét is, aki nagy tisztelettel van ettől fogva iránta, asztalához ülteti és oltalomlevelet ad neki. Szent Miska társulatának megerősítése végett Rómába akar zarándokolni, de a hatóságok Pécsett elfogják kuruzslás címén. Különösen Szent Annát tiszteli. A társadalom fölforgatásának vádja miatt börtönbe kerül, de onnan nemsokára kiszabadul, azonban mint vallási, tébolyban szenvedőt az irgalmasok pozsonyi rendházában helyezik őrizet alá. A Szeged melletti Tápé szülötte a múlt században Miklós István, vagy a nép nyelvén Tápai Pista. Árva gyerek volt s korán béresnek kellett állnia. Fiatal korában káromkodós, összeférhetetlen volt. Pista egy jelenés hatására fölhagyott a szolgálattal s az imádságnak szentelte életét. Zarándokolt a szent helyekre s útjai közben feszületeket, szobrokat faragott, olvasókat készített s még a házak meszelésénél is segített s ebből tengette életét. Munka közben mindig derűs volt, szent énekeket énekelt s a nép azt mondja, hogy a madarak szavát is értette. Szeged-