A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

Alsóvárosban belépett Szent Ferenc Világi Rendjébe s ettől kezdve barátcsuhában járt. A nép nagyon szerette s betegeket is vittek hozzá, akik imádságára meggyógyultak. A többi, inkább búcsúvezető szentemberek és szentasszonyok — ahogy a nép nevezi őket — inkább az énekvezetésben s a népi ájtatosságok terjesztésével tűntek ki. Mind Szent Ferenc Világi Rendjének voltak tagjai, de közülük legnagyobb jelentőségű Orosz István, jászladányi születésű, igen buzgó terciárius. 1883-ban született virágvasárnapján s 1922. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén halt meg. Öriási volt a hatása népi füzeteinek. Tömérdek füzet jelent meg az ő kiadásában s az ország minden vidékén ismerik, kedvelik, őrizgetik őket mind a mai napig. Biztos érzékkel, népies nyelven, ismert dallamokra költötte meg ájtatosságait: Lourdes, La Salette, Jézus Szíve s a Legszentebb Szív Asszonyának tiszteletét. Szent Ferenc Világi Rendjének buzgó tagja volt. Mutatja az is, hogy a Jászságban föllendítette a jászberényi, barátok templomának híres búcsúját: a Porciunkulát (aug. 2.). A magyar szentemberek csodái természetesen csak emberi hitelt érdemelnek, hiszen nem is terjesztette őket senki a hivatalos Egyház elé. — De volt bennük valami megkapó, kedves és felejthetetlenül ferences, ami miatt megérdemelték, hogy mint Szent Ferenc fiairól s a nép buzgó apostolairól, megemlékezzünk róluk. Orosz István önéletrajzát, mely egyedülálló az irodalomban — Bálint Sándor adta ki. Talbot Máté. 1825. júniusában Dublin egyik terén egy hatvan évesnek látszó ír munkásember összeesett. Midőn kórházba szállították, már csak a beállott halált észlelhették. Mikor az egyik ápolónővér meg akarta ruháitól szabadítani, akkor a testén szöges vezeklőövet talált. Nevét is megtalálták: Talbot Máté, aki egy szegényes viskóban lakott nővérénél. És megtudták egyszerű, de csodálatosan nemes és hősies életének történetét is. Ifjúkorában őt is elkapta az írek rendkívüli szenvedélye az ital iránt. Ö azonban egyszersmindenkorra lemondott egyik napon az italról s ehhez az elhatározásához mindvégig hű maradt. Ezért iratkozott be Szent Ferenc