Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

I. Előzmények

A világi papság működésében mutatkozó hiányok pótlására a szerzetesrendek lettek volna hivatva. Erről azonban annál kevésbbé lehetett szó, mivel az akkori szerzetesség célkitűzéseiben és életberendezésében egyaránt nélkülözte a belterjesebb lélekgondozás indításait és feltételeit. Sokfelé terebélyesedett hajtásai közt csak kivételesen akadt olyan, amelyik a lelkipásztorkodást hivatásának érezte volna. Még leginkább Szent Norbert fiairól, a premontreiekről ezek is csak Észak- és Keletnémetországban fejtettek ki. A többiek mind messze állottak a hívők tömegeivel való közvetlen érintkezéstől. Nevezetesen a legrégibb és még mindig legnépesebb rend, Szent Benedek rendje továbbra is változatlanul a liturgikus istentisztelet és a regulában előírt munka, ez idő szerint már szinte kizárólag szellemi munka (tanítás, írás, olvasás, könyvmásolás, stb.) végzésében kereste hivatását. Különben is Cluny csillaga ekkor már letűnőben volt. Utolsó nagy apátja, Tiszteletreméltó Péter kormányzása idején, (1122—1156) már szembetűnően mutatkoztak azok a gazdasági és erkölcsi bajok, melyek a következő évtizedekben a kongregáció rohamos lehanyatlását vonták maguk után. A bencés rendből kisarjadt cisztercita rend ezidőtájt állott ugyan virágzásának és befolyásának tetőfokán, de tőle, mint túlnyomóan földmívelésre, állattenyésztésre, erdőirtásra és talajjavításra alakult rendtől még kevésbbé lehetett kiadós lélekgondozói és igehirdetői tevékenységet várni, mint szülőanyjától. Szent Bernát példája ebben a tekintetben egyáltalában nem bizonyult irányadónak. Természetesen még fokozottabb mértékben áll ez azokra a többékevésbbé jelentős bencés változatokra, melyek a remeteség irányában akarták kiegészíteni és továbbfejleszteni a regulát, mint pl. a kamalduliakra, val37