Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

I. Előzmények

lumbroziakra, fonteavellanaiakra, grandmontiakra, fontevraultiakra, karthauziakra vagy az egészen más célokra alakult ágostonos kanonökok rengeteg vál­fajára. De más oknál fogva sem voltak alkalmasok a ré­giszabású rendek az új időktől sürgetett feladatok vállalására. Ilyen volt mindjárt tagjaik java részének nemesi, arisztokrata származása. Természetes, hogy ezek a hagyományaiknál és egész neveltetésüknél fogva más irányba beállított nemesi szerzetesek semmi közösséget nem éreztek a mélyből feltörő új társadalmi rétegekkel és megfelelő érzék hiányában nem is tudták megítélni azok szükségleteit. De ugyanez következett a régi szerzetesség földrajzi el­helyezkedéséből is. Ismeretes, hogy a régi kolostorok, apátságok és remetetelepek többnyire magános hegy­ormokon, szigeteken, eldugott völgyekben, erdők mé­lyén, folyók, patakok és tavak mentén s általában mi­nél kevésbbé lakott helyeken épülteik. A XI. század aszketikus törekvéseivel új erőre kapott remetehaj­lam még mélyebbre ágyazta és tudatosította a világ­tól való tökéletes elzárkózás vágyát. Tehát éppen a legnagyobb forrongás idején az a különös helyzet állott elő, hogy az Egyház a szerze­tesi intézmény virágzása és dús kiterebélyesedése el­lenére nem rendelkezett egyetlen olyan renddel sem, mellyel ki tudta volna elégíteni a megduzzadt és je­lentőségében nagyra nőtt városi laKosság magasra szökött vallási és erkölcsi igényeit. Már pedig a jövő alakulása jóréSzben ettől függött. Mert az igazi élet ekkor már nem a fejedelmi és főúri várakban és kas­télyokban, még kevésbbé a vidéki nemesi kúriákban, hanem a városokban lüktetett. Ott forrottak azok az eszmék és törekvések, melyek hivatva voltak a jövő 38

Next

/
Thumbnails
Contents